Ha van papírom gerincferdülésről, automatikusan felmentenek tesiből? Vagy ez hogy működik?

Nekem soha nem volt ilyen ismerősöm, szóval nem tudom, kihez kell fordulnod. Rengeteg embernek van gerincferdülése, mégis tesiznek/sportolnak/aktív életet élnek.

Aki kezel orvos a problémáddal, hozzá kell fordulni. Tőle kérvényezni felmentést, ha indokoltnak látja megadja, ezután ha megvan beviszed ezt a papírt az iskolaorvoshoz és ő is jóváhagyja. Nálunk legalábbis így megy. Viszont így elvileg kell gyógytesire járnod, amit ha szigorúan vesznek le is kell dokumentálni és leadni suliban, de ha szerencséd van akkor nem ellenőrzi senki, hogy jársz-e vagy sem.

Nekem még 5 éve úgy volt, hogy az ortopédorvosom automatikusan felmentett. Az elején gyógytesire jártam, de végül nem volt elég, és csak gyógytornára jártam, de ott nem osztanak jegyet, így egyszerűen a bizonyítványomban át volt húzva a tesi. Ez kb. 6. osztályos koromtól volt így az iskola végéig, és most 24 éves vagyok. Amúgy, én magamtól beálltam, mert szerettem a tesiórákat, de a tanárommal jó volt a kapcsolat, néha rámszólt, hogy álljak ki, és ezt meg azt (pl. medicinlabda) ne. Azért is volt ez így jó, mert bár átlagon felül teljesítettem a legtöbb dologban a szorgalmam miatt, voltak dolgok, amiket a betegségem miatt (pl. medicin, kislabda, talajtorna) nem tudtam jól végrehajtani, és nagyon fájt is tőle a hátam. Aztán gimnázium 10. osztályától új tanár lett, aki egy boszorkány volt, úgyhogy éltem a felmentés lehetőségével és nem tesiztem többet.

Egyébként, ha gyógytesire kell járnod (ha nincs nagyon messze), akár jobb is lehet. Ott nincs ilyen kicikizési félelmed, mert nem ismersz senkit és mindenki máshová jár. Ahová én jártam rövid ideig gyógytesizni, ott kifejezetten jó volt a hangulat, és a tanár is nagyon normális volt. Volt előtte-utána játék is, én nagyon szerettem, függetlenül attól, hogy a rendes tesit is szerettem az iskolámban. Persze, lehet, hogy nem mindenhol ennyire jó, nekem szerencsém volt.

A könnyített tesivel az a baj, hogy láttam olyat sorstársnál, hogy a tanár kb. pont telibesz*rta, hogy neki miről van papírja, a sírásig kergette mindig a lányt, hogy de meg kell csinálnia, ráadásul asztmája is volt mellé, és egyszer jól befulladt. Lehet persze ilyenkor cirkuszt verni az iskolában, de nem biztos, hogy érdemes. Nyilván tanárfüggő, ezt a lányt az eset után inkább elintézte a szülői háttér, hogy teljesen felmentsék. Plusz osztályközösségtől is függ, és elég sok rossz osztályközösség van manapság. Ha valakinek mindig könnyebb, egy szemmel nem látható probléma miatt, akkor előbb-utóbb ezt megtorolják rajta, nyomoréknak kezdik csúfolni, stb. . Ezek is sajnos szempontok egy ilyennél, ezt tapasztalatból mondom. A gyógyulást meg a gyógytorna és rendszeres mozgás tudja (ha tudja) meghozni, a rendszeres mozgásra meg a tesióra csak egy opció. Egyébként, az a szomorú valóság, hogy nagyon ritka esetben lehet "felépülni", általában 18 éves kortól felfelé egyre hangsúlyosabban kezd visszaromlani az állapot, amikor már az ember nem tud annyit mozogni többé. Legtöbben gyógytornára sem járnak azután, mert már nincs ingyen, de hozzá kell tennem, hogy nekem pl. az sztk-s gyógytorna nagyon rossz volt, a végefelé kiderült, hogy nem is azt a tornát oktatták nekem, ami elő volt írva. De nálunk pl. az öltöző is vegyes volt, aztán az idegen fiúk meg poénból benyitottak a lányokra, ráadásul a pszichiátria mellett volt a gyerekgyógytorna, szóval olyan szinten traumatizáló volt számos szempontból az egész, hogy nem tudom erre még egyszer rávenni magam.