Jó nektek, hogy nincs online oktatás?

Online.

Aki akar így is tanul meg úgyis. Barátokkal lehet találkozni, de nem igazán vannak, szóval mindegy. Egy barátomból is sok egész nap a suliban:D

Megspórolnék napi 2 óra utazást, 1 óra buszvárást, és jó sok stresszt meg cipekedést az életemből.

Egyetem. Sokkal inkább az online.

- mínusz 3 óra utazás

- úgysem tudok 8-9 órán át odafigyelni. De az órák visszanézhetőek voltak, akkor hallgattam meg, amikor elég pihent voltam hozzá. Meg tudtam állítani, mindent ki tudtam jegyzetelni. Most egyes óráknak a diáit sem adják ki (órán meg nem tudok mindent leírni)

- egyes kurzusokra azért nem jutottunk be, mert arra hivatkoztak, nincs elég nagy terem:(

A gyakorlatok meg... hagyjuk. Sajnos az online-ban egyáltalán nem vesztettünk valami sokat.

Egyetemista vagyok és én nagyon örülök a jelenléti oktatásnak.

Nálunk nem tartottak normális online órákat, az összeset megtartották az órarendi időpontban, nem lehetett hiányozni, kötelező volt kamerát és mikrofont kapcsolni stb., csak éppen nem csináltunk semmit, 90 perceket kellett teljesen feleslegesen görnyedni a gép előtt. Mellette pedig teleszórtak minket mindenféle irreálisan sok beadandóval és az online vizsgáink is katasztrofálisak voltak, mikor egy alapból 60/90 perces írásbeli vizsgából csinálnak egy 20 perc/20 kérdéses online tesztet… nemhogy csalni nem lehetett (amitől annyira féltek a tanárok), hanem sokszor az sem tudta teljesíteni, aki egyébként tanult és tisztességesen felkészült mert nem fért bele az időkeretbe. Voltak olyan anyagok, amikhez nem is tudtunk hozzáférni. Valamint én az online oktatást már nagyon unalmasnak, monotonnak, ingerszegénynek is éreztem ennyi idő után, és nekem a tanulás sem volt könnyebb mert több volt a zavaró tényező (főként a család stb., egyszerűen nem arra voltunk berendezkedve, hogy otthonról tanulok, sem hely nem volt normálisan, sem a család életritmusa nem illeszkedett hozzá), kevesebb volt maga a motivációm is. Az online oktatás eddig ugye párban járt a korlátozásokkal, lezárásokkal stb., tehát az ember nem is tudott beülni egy könyvtárba vagy kávézóba tanulni, nem volt túl sok kikapcsolódási - szórakozási lehetősége hogy kiengedje a gőzt az egyetem mellett, illetve barátokkal sem volt olyan egyszerű tartani a kapcsolatot, találkozni (mi pl. elég messze lakunk egymástól, nem voltak nyitva a szálláshelyek és a kijárási korlátozás miatt időre haza sem értünk volna). Huszonéves egyetemistaként az ember (legalábbis én) nem feltétlenül csak otthon a szüleinél a szobában szeretne “egyetemre járni”, nem voltak semmiféle egyetemi rendezvények vagy programok, nem volt kollégium stb., tehát az egyetemi élet egy része azt gondolom az online oktatás alatt megszűnt. Most ez valakinek fontos, valakinek nem, nekem fontos volt mindig.