Mennyire általános az, hogy egy tanár a szülők miatt hagyja ott az iskolát?
2 tanár velem egykorú ismerősöm van, mindketten osztálytársaim voltak. Az egyikük tavaly hagyta ott az iskolát. Általánosban tanított, akkor épp a 2. osztályban. Azért lépett ki, mert nem bírta a szülőket. Ha már 4-est adott egy gyereknek, akkor jött be az apuka, és halálosan megfenyegette vagy úgy leordította a fejét, hogy az iskola másik oldalán lévő teremben is hallották. A másik ismerősöm most 3-ban tanít, nagyon hasonló problémák miatt akarja otthagyni az iskolát. A gyerekekkel ott sincs baj, de minden tette után órákig kell magyaráznia a szülőknek, akik ezt nem fogadják el. Idén már 4-szer voltak bent az igazgatónál olyan hülyeségek miatt, mert 1 pontot lemert vonni egy dolgozatban egy hibás feladatmegoldásnál, vagy mert elvette a gyerektől azt a radírt amivel dobálta a többi társát, és ezt a szülő nem fogadja el.
Ez tényleg ennyire gyakori manapság? Vagy csak őket találták meg a hülyék? Nekem nagyon furcsa ez. 2008-ban végeztem az általánossal, akkor nálunk semmi ilyen nem volt. Soha nem jöttek be a szülők az iskolába, se fogadóórára, se semmire.
Nem általános.
A gyerekkel a családja is együtt jár alsóban. Meg kell tanulni helyén kezelni a dolgot.
Eléggé. Én is az emberek miatt váltottam egyetemet. Humán szakon annyi ilyen önérzetes, fenyegetőzős ember volt, annyian sértődtek meg és csesztették a dékánt lényegtelen dolgokkal, hogy egyszerűen elegem lett. Pedig nem filozófiát tartottam, hanem inkább reál tárgyakat... Mert hogy a tvsz meg a bukási arány meg miért igazságtalan, ha nem fogadok el valamit, ami késve lett leadva...
Nagyon szeretek tanítani, különben nem csinálnám másodállásban, de egyszerűen fárasztó, hogy néhány ember mire nem képes azért, hogy neki legyen igaza és ne bukjon meg (tanulás helyett).
Most, hogy egy másik intézmény másik karán vagyok, sokkal jobban érzem magam. Nem tudom, hogy rossz volt - e a merítés csak vagy a szentimentálisabb emberek jobban magukraveszik azt, ami nem szimpatikus nekik a tudományban vagy a követelményekben vagy a stílilusomban, de érezhető a különbség. Ugyanakkor nem akarom elhinni, hogy felnőtt emberek még ott tartanak, hogy fennakadnak ilyeneken.
Gondolom a szentgyerek szülei is hasonlók.
Volt tanárként meg tudom erősíteni, hogy ez egy létező jelenség, középiskolában is. Manapság az iskolában nem gyereknevelés folyik, hanem a szülő azt hiszi, hogy az iskola egy olyan szolgáltatás, ahol majd az ő kívánsága szerint úgy jön ki a gyereke (ha már méltóztatott oda beíratni), hogy mindenből ötös, és a legjobb gimnáziumokba vagy egyetemekre veszik fel. Hogy emögött milyen valós tudás van, az lényegtelen, és az sem szempont, hogy egyébként a gyerek tanul-e, az órán hogy viselkedik stb. Mindenért a tanár a hibás, ha nem az történik, ahogy a szülő elképzelte.
Ezzel az a baj, hogy a tanárok egy idő után engednek a nyomásnak, és kialakul az a légkör, hogy a tanár kényesen lavírozik a gyerekek és a szülők elvárásai és a látszat között... Ma már nem az van, amit a tanár mond, nincsenek tanári elvárások, hanem szülői elvárások vannak, és meghunyászkodó tanárok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!