Utálom a közösséget, de idén muszáj kollégiumban laknom. Hogy viseljem el?

Egy kis alkalmazkodást tanulsz, az mindenkinek cska hasznára válik. Fejleszti a személyiséget, aztán jövőre már mehetsz tovább.

Megértem, ez valóban nehéz és egyébként szerintem ez egyáltalán nem fejleszti az alkalmazkodókészséget, személyiséget stb., sőt. Én három évig voltam kollégista és soha egyetlen egyszer sem volt semmiféle komoly konfliktusom abból adódóan, hogy a szobatársa(i)mmal ne tudtunk volna alkalmazkodni egymáshoz vagy kompromisszumokat kötni. Mindig mindent megbeszéltünk egymással és azon voltunk, hogy ne zavarjuk egymást, ne okozzunk a másiknak kellemetlenséget és így tovább, ez volt számunkra a természetes. Viszont egy idő után pont ez volt az, ami miatt már egyszerűen elegünk lett az egészből és azt kell mondanom, hogy én a három év után nem "pozitív" irányba fejlődtem ennek hatására... Most albérletben lakom és sokkal "háklisabb" lettem, sokkal több minden idegesít vagy zavar és sokkal inkább azt helyezem előtérbe, hogy csak nekem jó legyen és kész, holott itt még külön szobánk is van. Tudom, hogy ez nem egy jó dolog, de egyszerűen abban a három évben annyi lemondást stb. kellett hoznom, hogy elég volt. Azt már végképp nem tudnám elképzelni, hogy én még egyszer egy szobában egy vagy több idegennel lakjak együtt, de még az albérleten való osztozás is nehezemre esik néha. Persze, az ember elvonulhat, elmehet a könyvtárba stb. és én is egyedül ezt tudom ajánlani, de nem ez lenne az ideális, hogy az ember menekül az aktuális otthonából és nem is azért adja ki rá a pénzt, hogy szinte ne is tartózkodjon ott.

Pedig ehhez hozzá kell szokni, mert nagyon sokszor kell majd kompromisszumokat kötnöd az életben. Hogyha a szobatársaid árnyékként viselkednek, akkor nyugodtan mond meg nekik, hogy nem szereted, ha folyamat a seggedben vannak. Én a koliban 6 másik emberrel lakok egy szobában. Ha mi megtudjuk oldani, hogy ne zavarjuk egymást, akkor ti is megtudjátok.