Milyen a gimis/kolis élet?

8 évet húztam le koliban.

A közép suliban egy nagyon lepukkant gány koliba voltam. Életem legszebb évei voltak. Vannak szabályok, nálunk elég szigorúak voltak a többi kolihoz viszonyítva is, de imádtam.

Van aki az első pár napban, hétben, hónapban sír vagy szomorú, mert nehezen viseli a kolis életet. Én 14 évesen kerültem koliba, de nem igazán volt nehéz számomra. Jóban voltam a felsőbb évesekkel is. Később lett pár lány barátom is, akiket nagyon szerettem és vigyáztam rájuk, ilyen testvéri szinten voltam velük. Meg suliból is kísérgettem pár lányt, hogy vigyázzak rájuk. Elég rossz volt a környék is, de engem sokan ismertek, meg nem is olyan vagyok akibe ránézésre belekötnek. Ha a telepen is végig sétáltam egyedül, akkor se szólt a kutya sem, de sokaknak volt már ebből gondja

Hát külön kategória. Nyilván közösségfüggő, nekem volt egy osztálytársam, aki kolis volt (szomszéd iskola kolijában, a mienknek nincs), de mivel csesztették a szobatársai, egy hét után iskolát váltott. Másnak meg élete legszebb évei.

Egy biztos: önállósulni fogsz, ha pedig lesznek barátaid, főleg szobatársakon kívül (akikhez járkálsz), akkor garantáltan életed legszebb évei lesznek! Eleinte biztosan hiányozni fog az otthon, de idővel megszokod szerintem.