Az 1868-as nemzetiségi törvénynek mi volt a pozitívuma és negatívuma? Hogyan fogadták a nemzetiségek?

• a nemzeti kisebbségek helyzetét az 1868-as nemzetiségi törvény szabályozta.

• előzménye: 1849. július 28-án a nemzetgyűlés által elfogadott határozat, amely elismerte a magyarországi nemzetiségek jogát a szabad fejlődésre és széleskörű nyelvhasználati jogokat adott nekik. Ez a törvény azonban a szabadságharc veresége és az azt követő önkényuralom miatt nem léphetett életbe. A nemzetiségi kérdés az 1861-es évi országgyűlésen is a napirendre került, a törvényjavaslat elkészült, annak megtárgyalására az országgyűlés idejekorán való feloszlatása miatt végül nem került sor.

• 1868-as nemzetiségi törvény

 alapja az 1861-es törvényjavaslat

 Az országgyűlés a Deák Ferenc által megfogalmazott törvényjavaslatot fogadta el.

 a törvény értelmében nincsenek nemzetiségek, Mo-on egy politikai nemzet van, a magyar, minden polgára bármely nemzethez tartozzék, egyenjogú.

 nem ad kollektív nemzetiségi jogokat és politikai intézményeket és megsértése miatt nincs jogorvoslat sem

 minden állampolgár használhatja anyanyelvét a közélet minden fórumán

 a községek maguk választhatják meg ügyviteli nyelvüket, a megyék és nagyobb városok jegyzőkönyvei magyar nyelvúek, a képviselők1/5-ének nyelvén is íródniuk kell

 OGY és kormány nyelve magyar, de a törvényeket minden nép nyelvén is közzé kell tenni

 alsófokú bíráskodásban a nemzetiségek saját anyanyelvüket is használhatják.

 A népiskolai törvény (1868): szerzője Eötvös József. a népiskolai oktatást a nemzetiségi törvénnyel összhangban szabályozta. Előírta, hogy alsó és középfokon a nemzetiségek saját nyelven képezhessék magukat.

o A magyar államnyelv csak 1880-tól volt oktatva az elemi iskolákban /1879. Trefort Ágoston okt. min. rendelete/

• a nemzetiségiek arra panaszkodtak, hogy a törvényt nem hajtják végre, a közigazgatásban és felsőbb bíróságokban dolgozóktól a magyar nyelv ismerete mellett elvárták, hogy elismerjék a magyar nemzeti államot. A közigazgatási és bírói apparátus a 20. sz. elejére erősen elmagyarosodott.

• a legfőbb sérelmük a nemzetiségeknek az iskolaügy terén volt. Csökkent a nemzetiségi nyelven oktató iskolák száma és a középiskolákra is ez volt a jellemző, a felsőoktatás nyelve eleve magyar volt.

• A magyar államnyelv oktatása 1880-tól kötelező volt az elemi iskolákban /1879. Trefort Ágost okt. min. rendelete/, majd 1907-ben ismét előírták. A középiskolákban 1883-tól volt kötelező és az érettségi nyelve is magyar volt. a spontán magyarosodási folyamatokat támogatták, ebben nagy szerepet szántak az oktatásnak, elsősorban a középiskolának

• a kiegyezés idejére a szerbeknek, románoknak, szlovákoknak és az erdélyi szászoknak létrejöttek saját nemzeti pártjaik, ezeket értelmiségiek irányították. Miután a nemzetiségi értelmiségek kiszorultak az állam és önkormányzati szervekből, passzivitásba vonultak és alkalmazkodtak a helyzethez.

• az a réteg, amely erre nem volt hajlandó, szervezte a nemzeti társadalmakat. 1890-es években megélénkültek a nemzetiségi mozgalmak, együttműködtek. Ezeknek a politikai akciói: román Memorandum, az 1895-ös Bp-i nemzetiségi kongresszus nem hoztak eredményt. A századfordulón megváltoztak a nemzetiségi mozgalmak programjai, taktikái. Irányításukban a súlypont a gazdasági jellegű intézményekre pl. bankok, szövetkezetek, takarékpénztárak tevődött át.

 ez látszik a nemzetiségi pártok programjában is: az ált. és titkos választójog és egyéb szabadságjogok követelése mellett szociális és gazdasági követelésekkel léptek fel, a nemzeti követelések mérséklődtek.

 Területi önkormányzat és az ország föderatív átalakítása nem volt program/ stabil volt ekkor már a dualista állam/. Ekkor már az 1868-as nemzetiségi törvény betartását követelték

• bekapcsolódtak a parlamenti küzdelmekbe is, de csak kevés képviselőjük jutott be a törvényhozásba.

• az 1890-es évektől kibontakozott ipari és mezőgazdasági mozgalmak a nemzetiségi területeken is kibontakoztak, de politikai irányításuk és szervezésük mindvégig a Magyarországi Szoc.dem.Párt illetve Horvátországban az ottani szocdempárt kezében maradt