Örültök neki, hogy marad a távoktatás?

Igen, örülök. Itthon van krónikus beteg, így is meg úgy is kérvényezve lett volna a dirinél, hogy itthon maradok. Azért is örülök, mert mert igazából ami lényeg, az meg lesz tartva, le lesz adva. Ha vissza is mennénk, maszkban kéne rohadni, amit rajtam kívül senki nem tart be, mindenki megy a másikhoz, buliznak, egymás kajájából-innivalójából esznek-isznak, és majd' elalszok, mert nem kapok rendesen levegőt. Itthon, ha energiát fektetek bele, jobban megy a tanulás. Csak és kizárólag amiatt lett négyes a szakmai vizsgám, mert távoktatás volt előző évben. Máskülönben csoda, ha a kettest összehozom. Bent leszívták az energiámat, semmit nem jegyeztem meg, pedig próbáltam, itthonra nem maradt energiám, akaraterőm, és semmi szellemi frissesség. Váltás után napi 10 órákat tanultam. Most érettségire tanulok. Hat hónapja tanulunk angolt ezzel a tanárral, de nagy lófing az egész, semmit nem ér. Most az édesapám ismerősének férje, 3000 Ft-ért vállal/óra, heti kétszer. A benti angol tanárnak lényeg, hogy haladjunk a tananyaggal, és imádja a nyelvtani szabályokat. Ez a tanár pedig nulláról akar 2 év alatt középfokra emelni. Töri megtartva, heti 1x 1-2 órában. Magyar is megoldható. Matekot a többieknek tartanak, bár úgy gondolják, semmit nem ér, mert semmit nem értenek belőle, de a feladatok jönnek és jönnek. Én felmentett vagyok, természetből érettségizem, de arra mondta a tanár, hogy elég következő évben arra rákészülni, sőt igazából fél év alatt meg lesz, a többi csak ismétlés.

Tehát, nekem a távoktatás a nyerő. Azonban megértem azokat is, akik visszavágynak, hiszen van akinek jobban megy úgy, nem bír otthon tanulni... ezer oka lehet.

Egyik kérdésben leírtam már részletesen, nem, nem örülök..

Körülbelül 2-3 tanár tart online órát rendszeresebben, rajtuk kívül van kb. 3 tanár, akinél egy kezemen meg tudom számolni, hány órát tartott eddig online.

Ezen kívül csak feladatokat adnak, végül is tényleg ez egy tanár feladata, nem a tudás átadása és a teljesítményünk követése.

Előbbi érthető részben, mert ehhez az online oktatáshoz új módszertanok, felfogás kell és nyitottnak kell lenni az új technológiák felé. Csak itt az a baj, a tanárok nagy része meg sem próbált ezért tenni, hogy legalább minimális szinten bővüljön a tudásunk ez alatt a fél év alatt. Szakmai tantárgyból most 11.-ben vettünk volna olyan dolgokat, amiket iskolában lehet megcsinálni a költséges eszközök, tanár jelenléte stb. miatt, de nekünk nem kell bejárni gyakorlatra sem.

Lehet, ha jobban meg lenne valósítva, picit jobban elfogadnám ezt a helyzetet, de ennek a több mint fél évnek (lassan egy éve kezdődött a cirkusz..), amit bezárva töltünk a hatása is csak körvonalazódni kezdenek, a médiában is elvétve lehet olvasni arról, hogy bizony itt eléggé komoly mentális következményei vannak és lesznek. Nem akarok belemenni, de elég csak a mostani 10.-esekre gondolni, akik másfél éve járnak középiskolába, ebből 1-et a koronavírus járvány idején. Osztályközösségről így sok értelme nincs beszélni. A fiatal koruk legszebb dolgaitól esnek el (kirándulások, jó légkör, rendes tanárok, bulik stb.). A tanulmányokra tett hatásokról nem is beszélve. Ezekbe egyáltalán belegondoltak a döntéshozók? Tudom sok lehetőség nincsen, de akkor is, ennek a bezártságnak a következményeit már most láthatjuk, hosszú távon bele sem merek gondolni, a vizsgákról, érettségiről, a képzettségünkről nem is beszélve.

Kettes hsz:

Igazad van, tényleg sok mindentől esnek el a fiatalok (egek, mintha nem 19 lennék, hanem 70), de a döntéshozóknak nincs min gondolkodniuk. A bulik várhatnak, az osztályközösség is mellékes ahhoz képest, hogy ne ezek miatt kapja el valaki a vírust, aztán a következő utána generáció is cs*szheti a bulikat. Ettől még igaz, amiket írtál, mert tényleg kimarad nekik, és hatása is lesz.

KIfejezetten örülök tőlem maradhat végleg.

mondanám hogy júniusig de végzős vagyok így csak áprilisig érdekes nekem

#3 Nyilván érthető a részemről is (2-es vagyok), hogy más megoldás nincsen. Érthető ilyen helyzetben, hogy nincsenek bulik. Csak arra akartam kilyukadni, hogy bizony eléggé komoly mentális, szociális következményei lesznek ennek az előreláthatólag 1-2 évnek, amit bezárva töltünk nagyrészt. Az osztályközösséget azért írtam, mert már tapasztaltam épp eleget egy rossz és egy jó osztályközösség közti különbségeket, és hogy mennyire sokat számít az összetartás, a jó osztálytársi viszonyok az iskolai mindennapokban. Egy ilyen online közegben nyilván lassabb ez a folyamat, mint ha napi 6-8 órán keresztül egy osztályban lennénk.

Mondjuk ha én bántalmazva lennék iskolában, és nem éppen rendes osztálytársakkal lennék körülvéve, akkor én is jobban örülnék ennek a rendszernek. Nálunk rosszul lett ez az egész megvalósítva, beszéltünk is erről az osztályfőnökkel. Napi 1-2 online óra, a legtöbb tanárnál csak a jegy a visszajelzés, nem tudjuk megbeszélni a gondokat, a felmerülő kérdéseket. Mivel van egy jó osztályközösségünk és az online rendszerből sem lett sok kihozva, ezért én visszamennék az iskolába, de nyilván ha mások lennének a körülmények, mind az osztályban mind az online oktatás rendszerrel kapcsolatban, akkor más állásponton lennék, mert akármennyire is érthető, hogy vírushelyzet van, de egy rosszul működő rendszerben fél-1 évet elcseszni ebben a korban bizony elég sok.

Azért kíváncsi leszek az ezzel kapcsolatos kutatásokra ;)

#4 teljesen egyetértek veled

Én is vagyok vele

Örülök is meg nem is...

Amikor tavaly márciusban elkezdődött ez az egész, akkor végzős voltam gimiben. A barátaim hiánya és néhány élmény "kimaradása", mint például a ballagás vagy a bankett nehezen elviselhető volt számomra, de ezzel szemben a tanulást jelentős mértékben megkönnyítette. Fényévekkel könnyebbnek éreztem az érettségire való felkészülést, bár nagyon nem voltam kibékülve a helyzettel, hogy végül nem tartottak szóbeli érettségit, mert tudtam, hogy azzal húzhattam volna még feljebb a pontjaimon. Összességében azonban akkor úgy éreztem, ahogyan az #1-es is említette, hogy nem szívta el az energiám az, hogy be kellett járnom, nem veszítettem időt az utazással stb., otthon ülhettem, magam elé vehettem a könyvet és a saját céljaimat ismerve, kellő motivációval megtanulhattam mindent. Lás csodát felvettek az egyetemre, amit megálmodtam... itt azonban már más a helyzet az online oktatással...

Az egyetemen ahová járok már szeptemberben teljesen online indultunk, egyetlen órán sem vehettem rész személyesen, ami egyfelől jelentősen megnehezítette az, hogy új embereket ismerjek meg, ami az egyetemi évek egyik legcsodálatosabb része a véleményem szerint. Emellett azonban az is problémát okozott, hogy felvegyem az egyetem tempóját, ráérezzek mit hogyan kell, hogyan érdemes... ebben szinte teljesen egyedül voltam. Illetve a gimihez képest nagy változás, hogy kb. nincsenek könyvek, nincsenek kézzel írt jegyzetek így hogy nem kell bejárni, mindent vagy videós magyarázat vagy összefűzött jegyzetként elküldtek... ezáltal napi 8-12 órát kell a gép előtt ülnöm. Bármennyire is fontos a technológia világában élni, ez már nekem kicsit sok. Az meg már csak hab a tortán, hogy az online vizsgázás egyenlő a pokollal (nálunk legalábbis biztos).

Így hogy lassan 1 éve egy percre sem láttam az "iskola padod" én már nagyon vágyom vissza.