Miért akar a mindenkori politikai hatalom olyan olvasmányokat rákényszeríteni a gyerekekre, amik miatt az adott korosztály pl. megutálja az olvasást?

Kőszívű ember fiai? Egri csillagok? Szent Péter esernyője? Tüskevár?

Mégis mit akar ezekkel a művekkel elérni a mindenkori rezsim? Végleg meg akarják utáltatni a fiatalsággal az olvasást?

Miért kell a fiatalokra olyan műveket ráerőltetni, amiket a halálba kívánnának mert vagy NEM ÉRTIK, vagy borzalmasan untatja őket? Miért nem azon igyekeznek, hogy alapvetően megszerettessék a fiatalokkal az olvasást?

Pl. olyan olvasmányokat forszírozni – mint pl. a Harry Potter – amik alapvetően megkedveltetnék az adott gyerekkel az olvasást, és az „olvasónapló” fogalma nem csak az adott tartalom leírásából állna, hanem az adott olvasó gyerek saját egyéni véleményéből is. Nem olyan ”olvasónaplóra” gondolok, amit meg lehet venni a boltban vagy le lehet tölteni a netről. Hanem hogy az adott gyerek tisztán és őszintén jellemezze a művet az ő egyéni és őszinte meglátása szerint.

Tehát ha valaki elolvasta az adott művet, az elolvasott fejezetekhez ír vázlatot – olvasónapló – továbbá minden fejezethez kifejtené a saját egyedi véleményét, hogy ő pl. mit gondol az adott eseményekről, szereplőkről és hogy ő maga hogyan cselekedett volna az adott karakterek helyett, hogy az adott helyzetből a legjobbat hozza ki – azaz fejleszteni az adott gyerek intuitív képességeit.

Miért kell a régi (drákói) tendenciákhoz mindenáron ragaszkodni?

Félreértés ne essék, én nem gyűlölöm sem Gárdonyi Gézát sem Jókai Mórt, sem Fekete Istvánt, sem pedig a többi nagy magyar írót és költőt. Én 29 évesen már képes vagyok megfelelő hátértudással, szellemi tudatossággal és élettapasztalattal értékelni az olyan alkotásokat, mint pl. a Tüskevár vagy az Egri Csillagok – elsősorban művészi szinten. (Jelenleg is szívesen hallgatom az Egri Csillagok hangoskönyv változatát a szabadidőmben.)

Igazából azon van a hangsúly, amit annó holmi aszottfejű, becsökevényesedett, hataloméhes és közben - gyermeki szinten teljesen tudatlan, ugyanakkor bigott és emberi érzelmektől teljesen mentes - politikusok kitaláltak amit aztán az utódaik (szintén aszottfejű, 60-on túli, múmiaképű begyepesedett, üresfejű, földhözragadt, emberi érzelmektől mentes vén farkak) tovább vittek.

Ez a gondolatmenet és szellemiség volt idáig jellemző a „magyar” oktatásban. Közben nem gondolva arra, hogy mire is volna szüksége a mindenkori fiatalságnak – azaz maguknak a gyermekeknek.

Én nem állítom hogy a „hivatalos kötelező” a művek valóban szörnyűségesek volnának. Mindegyiküknek megvan a saját szellemi és művészi értéke.

De ezek egy idejétmúlt eszme "szellemiségét" követik. Mi értelme tehát rávezetni a fiatalságot olyasmikre, amit amúgy szívből utálnak? (Én is szívből utáltam ezeket fiatalon és emiatt is utáltam meg az olvasást. Csakis az olyan művek miatt szerettem meg ismét, mint a Harry Potter vagy a Witcher).

Miért nem lehetne felfrissíteni ezt a "kötelező olvasmány" dolgot? A mostani "magyar felfogás" szerint muszáj erőszakkal rávenni a gyerekeket hogy ismerjék meg Gárdonyi Géza vagy Jókai Mór műveit. Viszont ez egy múltszázadbeni, idejétmúlt, maradi és bigott felfogás.

Ezáltal csak azt érik el, hogy a gyerekek megutálják egy időre az olvasást.

Ugyanez volt velem is. 27 éves koromig. Én addig egy könyvet nem nyitottam ki, mert az iskolai kötelezők (főleg a Kőszívű ember fiai és az Egri csillagok) hihetetlenül meggyűlöltették velem az olvasást.

Főleg miután jó alaposan kikaptam annó a 3-ra értékelt olvasónaplóm miatt és el lettem mondva mindenféle „ostoba, szar, szemét, ostoba hulladéknak”.

(Ugyanis arra kényszerítettek, hogy olvassak el olyasmiket, amit nem értek, közben pedig utálok is, mert nem értem – emiatt értelmezni sem tudom, ergo nem vagyok képes magamat beleélni -, ugyanakkor írjak belőlük olvasónaplót, és ha erre aztán majd rossz jegyet kapok az ellenőrzőmbe, arra aztán a szülők „jó nagy veréssel” reagálnak majd.)

Csak elolvasni valamit – amit nem is értesz - hogy abból olvasónaplót(sic!) kelljen írni - ezáltal is igazolva azt, hogy az adott mű elolvasásra került - hogy ne kapjál aztán rossz jegyet, amiért a szülők otthon jól megruháznak - ennél nagyobb bűnt el sem lehetne követni a fiatalság fejlődő szellemisége ellen!

Miért nem azon van a hangsúly, hogy az adott fiatalságot elsősorban szerettessék meg az olvasással, utána ismertessék meg a saját hazájának a történelmével, vezessék őt rá a hazaszeretetre, és csakis utána ismertessék meg a nagy magyar történelmi költőkkel, írókkal és a többi „magyar hősi alakokkal”?

Tehát ha mondjuk olvassák pl.: az Egri Csillagokat, akkor olvasás közben is a „magyaroknak szurkoljanak” (természetesen megfelelő történelmi háttértudás birtokában) – ezáltal is éltetve magát a magyar identitást.