Milyen lehetőségek voltak korabban, középiskolai szinten a fakultációs foglalkozások előtt?

Az 1960-70-es években a gimnáziumokban (legalábbis nálunk) volt tanulószoba, ahol a tanárok foglalkoztak velünk. Így egyfajta szakkör keretén belül mélyültünk el az adott tantárgyban. Továbbá akkor még többet jártunk könyvtárba (nem volt internet) és többet oldogattuk a felvételi feladatokat.

Nem jártam tagozatos gimnáziumba.

Azzal egészíteném ki az előzőeket, hogy régen a továbbtanulás kevesebbeket érintett mint manapság. Akkoriban nem volt az hogy vannak divatszakok és mindenki oda jelentkezik. Továbbtanulni az mehetett, akinek volt szülői támogatása, jó képességű volt, esetleg a pártban is aktív résztvevőként szerepelt.

Voltak egyébként a 60-as 70-es években az egyetemek által kibocsájtott felvételi példatárak. Példának okáért a Műegyetemnek is volt ilyen példatára, ez alatt egy 5cm vastagságú vaskos könyvre kell gondolni. A könyv elejében le voltak írva az egyes karok képzései és azok célkitűzései. Utána a könyv három fejezetet tartalmazott: matematika, fizika, műszaki rajz. Ezekben a fejezetekben olyan példák voltak, ami megfelel kb. a mai emelt szintű tananyagnak sőt azon is túlmutat. A könyv hátuljában ellenőrzéshez meg voltak adva a megoldások.

Na ezekből készült az akkori diákság a felvételire. Mivel az egyetemisták száma nagyjából tizedrésze volt a mostaniaknak ezért volt kapacitása az egyetem(ek)nek megtartani a felvételit.

Nem úgy volt akkoriban mint most. Most gyakorlatilag nincs az a felvételi, ill. a fogalom átdefiniálódott. Akkoriban behívtak teljesen ismeretlen felvételiztető professzorok elé, adtak egy krétát, kimentél a tábla elé, és ott kellett bemutatni hogy mit tudsz. És mindezt talpig uniformisban, ha rossz szögben állt a nyakkendőd, simán kizavartak. Akkoriban még volt igényesség és kellő követelmény. A mai felvételi rendszer ehhez képest egy vicc. Ott a régi rendszerben ugye kiforgattak belőled mindent, gyakran keresték azt hogy mi az amit nem tudsz.

Aztán aki bekerült az adott képzésbe, nagyon sok jót kapott. Az oktatók, a professzorok igen barátságosak voltak, sokmindenkit személy szerint is ismertek. Bármilyen kérdéssel, kéréssel bátran fordulhattál hozzájuk. Az ágazatokon belül pedig tankörök alakultak, ahol 8-fős csoportokban lehetett tanulni. Mindenki segített egymásnak, életre szóló barátságok alakultak ki. Na mindegy, egy kis nosztalgia.

Annyit még hozzátennék hogy régen (30éve) az érettségin jóval kisebb volt a követelmény. Matekból kb a mai 6 osztálynyi gyakorlati tudás kellett hozzá. Többiből ugyanez. (És akkor hozzátenném hogy ez tuti 5öst biztosított, ennyit nem kérhettek meg is őrültek volna az emberek)

A mai középszintű érettségi anyagból (pl töri) régen lediplomáztak.

Nem volt ekkora túljelentkezés mint ma, szakmát kellett tanulni vagy azonnal dolgozni menni.

Ezért értik nehezen meg az öregek hogy miért sír a mai diákság, hiszen nekik is kellett ugyanezeket a tantárgyakat tanulni, és ők sem sírtak (dehogynem csak nem volt internet, meg nagyobb volt a szigor otthon)

Ilyenkor érdemes megkérdezni mit tanultak, mert le fogsz döbbenni. Nagyon keveset a maihoz képest. Ezért sem nagyon volt szükség “fakultációra”.

Amit a 8-as ír, tiszta butaság.

30 éve amit mindasz (80-as évek vége) nézd meg az akkori matematika érettségi példákat. összefoglaló feladatgyüjtemény volt. Ha a szélsőértékszámítás neked mai 6.osztály, akkor eléggé el vagy tévedve. A mai 6.osztályosok örülnek ha a téglalap területképletét be tudják magolni. Manapság a középszíntű érettségin a bizonyítás fogalma ismeretlen. Képletbehelyettesítésről szól az egész érettségi.

Szóval én pl. teljesen fordítva látom ezt, amit felvetettél.

Meg mi az hogy "öregek"? Aki 30 éve érettségizett az szerinted öreg? 40-es évek vége felé járó emberekről beszélsz számolj már egy kicsit. Ja hogy csak a szád nagy, de az összevonás-kivonás sem megy ami mellesleg általános iskola 2.-3. osztályos tananyaga?!

Mellesleg épp ezt a korosztályt kellene legjobban tisztelni, mert ők tartják el nagyrészt hazánkat. A mai léhütő fiatalságra ugye mit lehet számítani, mikor a 30-as évek elejét is "hotel-mama"-ban élik le, a tényleg idősebbek meg ugye egyszerűen kikopnak, megbetegednek, stb.