Orvosi egyetem elvégzése milyen nehéz?

Nagyon. Sok az anyag, sokat kell tanulni, sokat kell szóban vizsgázni, sok tanár (főleg az első két évben) nem túl elnézően osztályoz. Szóval a közhelyek nagyrészt igazak. Sok áldozattal és lemondással jár.

Ugyanakkor szuperképesség szerintem nem kell hozzá az aldozatkészségen, elszántságon és talán egy támogató családi hátteren túl. Nagy misztikum övezi ezt az orvosképzés dolgot, sokan valami emberfeletti teljesítménynek tartják az elvégzését (talán gimis koromban én is így gondolkodtam), de szerintem nem ez az igazság. Nem emberfeletti, csak nagyon kemény. Kell hozzá ész, kitartás, a megfelelő magabiztosság meg még egy sor olyan kvalitás, amit túl hoszú lenne itt felsorolni. Tény, hogy nem mindenkinek való, de túlmisztifikálni sem szabad.

Hogy konkrétan mennyi az annyi (már nem pénzügyileg)? Azt nehéz megmondani. Sosem szerettem számszerűsíteni az egyetem nehézségét, mert ezek a számok épp annyira megbízhatatlanok, amennyire semmitmondóak. Oldalszámokkal dobálózni szerintem hülyeség, mert az információt sokféle tömörséggel és formázással (betűméret, lapelrendezés, lapméret, stb.) lehet leírni. Sosem számoltam, hány oldalt kell megtanulni. A tanult órák száma szintén igen variábilis. Amikor a másodéves szigorlatokat csináltam, én a szorgalmi időszak utolsó hetétől kezdve minden nap 8-12 órára befészkeltem magam a könyvtárba és tanultam, amíg az utolsó vizsgámmal nem végeztem kb. 5-6 hét múlva. Persze ez is csak egy szám a hatalmas adathalmazból, nyilván van, aki ennél kevesebbet, van aki többet tanult. Szóval ezzel sem mondtam sokat.

Talán valamivel jobb mutató, hogy a 15 fős csoportból, akikkel kezdtem az egyetemet, mostanra 5-en végeztek, 7-en hatodévesek vagyunk, (6-an másodéves csúszások miatt, egyvalaki Erasmus miatt) és 3-an hagyták itt az egyetemet (ketten első évben kezdődő sorozatos csúszások miatt, egyvalaki még az első félév közben úgy döntött, ez mégse neki való). Szóval ez alapján mondhatjuk, hogy ha felvettek, onnantól kezdve kb. 80%-os eséllyel fogsz végezni valamikor (magunkat, csúszókat is beleszámolva, most már hacsak nem sikerül valami nagyon félre, mi is végzünk). Persze ez sem a legerősebb statisztika, a 15 fős minta elég kicsinek mondható, szóval fenntartásokkal kell kezelni.

A Semmelweisen másodévet mondják a kritikus pontnak, ha az megvan, nagy eséllyel elvégzed az egyetemet, onnantól már csak a gyógyszertan mondható veszélyesnek (mindjárt jön a helyi szakértő és megmondja, hogy nem is járok az orvosira, mert nem farmakológiának hívtam a gyógyszertant, figyeljétek meg). Persze ez most változhat, mert a Semmelweisen kurrikulumreform van, melynek részeként lekerült a gyógyszertan harmadévből negyedévre, alaposan megnehezítve ezzel a harmadévet.

Szóval összességében: nem könnyű, de nem is lehetetlen (nyilván).