Miért kell iskolába járni? Miért nem az életre nevel az iskola?

Nyilván gimnazista vagy, ha szakgimnazista lennél, a példa kedvéért mondjuk építőipar ágazatban, akkor egy csomó mindnet tanulnál, amit úgymond használni fogsz az életben. Elméletben és gyakorlatban is.

Vannak dolgok, amiket nem érdemes megtanítani, olyan gyorsan változnak. Ilyen az adórendszer, bírósági idézés meg ilyesfajta dolgok, amiket említesz. Ha ezeket nekem megtanították volna a 80-as években (amikor gimibe jártam), most nem mennék vele semmire sem. OK, vannak állandó dolgok, pl. a tértivevény szót már akkor is csak a postások értették, a "foganatosítani" igét pedig csak a rendőrök. Erről az a véleményem, hogy a bürokráciát nem megtanítani kell, hanem minimalizálni, mint a svédeknél. Abszurd, hogy vannak nálunk olyan szakmák, pl. a tb-ügyintéző, amik egyetlen nyakatekert jogszabály értelmezéséről szólnak (ahelyett, hogy leírnák emberi nyelven).

Amit tanítani kell, az a szövegértés, és a kompetencia-alapú érettségivel el is mozdult a rendszer ebbe az irányba. Ennek van hátulütője is: a lusta, de viszonylag értelmes diák mindenfajta tanulás nélkül átmegy az érettségin, ezért mostanában inkább a visszarendeződés megy.

Van létjogosultsága annak, amit felvetett a kérdező. A 2-es válaszoló pedig jól leírta a lényeget.

Összefoglalva kérdező, amiket te hiányolsz, azt majd az életben kell megtanulnod, és neked utánajárnod a dolgoknak hogy mi hogyan működik. Nem minden fér bele az iskolai keretekbe, a jövőben nem is minden lesz aktuális, hiszen változnak a törvények, a módszerek és egyre több minden elektronikusan valósul meg napjainkban. Meg kell találni egyfajta összhangot, és magad elgondolkozni azon, hogy a tanultakat hogyan alkalmazd az életben egy-egy megoldandó probléma során, ill. hogyan egészítsd ki tudásodat saját utánjárás segítségével. A bankrendszer, a postarendszer, az adózás rendszere igazából folyamatosan változik, neked kell elébe menni a feladatoknak ahhoz hogy tudj haladni a korral.

Megértelek, kérdező, és jó válaszokat kaptál eddig. Szülőként két dolgot hiányolok legjobban az oktatásból: hogy megtanítsa a gyerekeket gondolkodni és együttműködni. Az adathalmazok bebiflázása sok esetben nem igényel gondolkodást, az összefüggések meglátását, megtanulod, megírod a dogát, elfelejted (ahogy Prievara Tibor mondta egyszer, meg szokta kérni az erős idegzetű kollégáit, hogy irassák meg újra ugyanazt a dolgozatot két héttel később – általában a fél osztály megbukik rajta), együttműködésre pedig aztán végképp nem tanítanak (ahogy egy főiskolai tanár ismerősöm megfogalmazta, a tanulók a csoportmunkát úgy értelmezik, hogy egyikük megcsinálja, a másik négy meg nézi – egyébként pont úgy, ahogy az autóból látjuk, mit csinálnak a munkások, egyik dolgozik, másik három támaszkodik az ásóra :)).

Szóval én úgy vélem, az életben a legfontosabb dolog a gondolkodási, tanulási, problémamegoldó és együttműködési képesség lenne. Mert a világ folyton változik, minden szakmában tartani kell a lépést ezzel, és ugyanígy mindenhol szükség van arra, hogy embertársainkkal kommunikáljunk, együttműködjünk.

Ja, és még valami: az is elég remek lenne, ha az oktatásban általában eltöltött 12 év alatt a tanárok, akik látják, miben jó, miben nem annyira brillírozik a gyerek, segíteni tudnának abban, hogy mindenki megtalálja az útját. Mert hiába végzi el Gizike full kitűnővel a 12 évét, ha utána „jobb híján” alapon elmegy közgazdásznak (most csak mondtam valamit, nem kell megsértődni, én pont így voltam :)), majd végiggürizik egy életet úgy, hogy halálra unja a szakmáját.

Az a helyzet hogy te még gyerek vagy, akinek kinyílt most a világ. És mivel nem érted a világot, de a tudást követelnéd magadnak, ezért bűnbakot keresel. De ez nem az iskola hibája.

Egy gimnáziumban általános műveltséget kapsz. Természetesen az ott elsajátított tudásnak nagyon kis részére fogsz emlékezni néhány évvel később, de a cél nem is az, hogy élő lexikonokat gyártsanak le futószalagon. Hidd el, egy egyetemen sem olyan dolgot tanul az ember 80-90%-ban, ami annyira nagyon érdekelne, és ott is rengeteg olyan dolgot kell majd megtanulni / bemagolni, aminek semmi haszna később. Sőt, nagyságrendekkel többet, mint a középiskolában.

Az iskola nem azonnal hasznosítható tudást ad, hanem egy általános szemléletmódot, még ha ezt gyerekként nem is fogja fel az ember. A tanulással és a sokfelé szerteágazó ismeretekkel általános képet kaphatsz a világról és annak működéséről. Ez egyúttal biztosíték arra, hogy a későbbiekben (pl. egyetemen, munkahelyen) sem okoz majd nehézséget számodra akár teljesen új dolgokat elsajátítani, mert rendelkezel az ehhez szükséges általános intelligenciával ÉS szemlélettel. Egy gimnazista el sem hinné, hogy mennyivel tágabb ismeretekkel rendelkezik a világról akár már 16 évesen is, mint egy szakközepes. Hidd el, tudom, mert én is hasonló cipőben jártam néhány évvel ezelőtt.

A szakközepek természetesen máshogy működnek, ott azonnal hasznosítható tudást kapsz, de az általad taglalt dolgokról ott sem esik szó, tehát ennek ebből a szempontból nincsen jelentősége. A gimnáziumoknak emellett van egy olyan sajátossága, hogy praktikusan a felsőoktatásbeli továbbtanulásra készít fel. Persze ez már rég nem állja meg a helyét, hogy gimiből mindenki egyetemre megy, szakközépből meg mindenki a melóhelyre, de ez van. Tehát a gimnázium még átfogóbb, részletesebb körű tudást igyekszik átadni, hogy bármilyen irányba is tanuljon tovább az ember, rendelkezzen a szükséges alapokkal. Te lehet hogy nem fogod használni a másodfokú függvény megoldóképletét (amit egyébként még egy csecsemő is el tudna sajátítani, te meg emiatt rinyálsz), de aki mérnöknek megy majd, mint pl. én, az bizony használni fogja. És ugyanígy teljesen más alapokkal kell rendelkeznie annak, aki tanárnak megy, aki történésznek, aki orvosnak, aki infósnak, aki vegyésznek. És a sort lehetne folytatni a végtelenségig.

A többiek egyébként nagyon jó dolgokat írtak. Nulla értelme lenne pl. jogszabályokat bemagoltatni, szerződési sablonokat vagy formanyomtatványokat töltögetni középiskolában, 95%-ban gyerekekkel.

A felnőtté válásnak, azaz hogy te a szavaiddal éljek, az életre való alkalmasság megszerzésének az az útja, hogy megtanulsz önállóan gondolkodni és cselekedni, utánanézni a dolgoknak, egyedül intézni az ügyeidet, anélkül hogy pánikba esnél vagy valaki más közvetlen segítségére szorulnál. Meg fogod tanulni, hogyan működik a bankrendszer, hogyan kell csekket befizetni, hogyan kell egy adásvételit kitölteni, hogyan működik az adózás. Mindenki megtanulta, pedig senkinek sem lett szájába rágva az iskolában. Manapság az interneten már bármit meg lehet találni két perc alatt, úgyhogy igazán nem panaszkodhatsz. :-) Ha majd felismered annak az igazságtartalmát, amit most írtam, az lesz egy igazán nagy lépés a felnőttség felé!

Ha érdekelnek a repülők, akkor lehetsz pl. járműmérnök. Ehhez matek és fizika kell főként.

Ha az infó érdekel, akkor mehetsz gazdinfóra, progtervre. De mindkettőhöz kell matek, nem is kevés! (innen is látszik, hogy mekkora szerepe van a mateknak)

(5. vagyok megint)

Amit írtál a képletekről, arról eszembe jutott, hogy mikor anno estin, munka mellett végeztem a közgáz tanulmányaimat, baromi nagy előnyt jelentett, hogy sok dolog, amiről tanultam, már a gyakorlatból ismert dolog volt. Primitív példával: míg másoknak be kellett magolniuk , mit kell egy számlának tartalmaznia, nekem ez már ismert volt a gyakorlatból, hisz számtalan számlát írtam. És ezt nyilván nem is felejtettem úgy el, mint mondjuk a matekos dolgokat, amiket sajnos nem használtam.

„Valami ötletetek van, hogy milyen munkám legyen? Informatika érdekel...”

Azt gondolom, hogy a legtöbb esetben már gyerekkorban látszik, kinek mihez van érzéke, csak sajnos nem ismerjük fel ezt időben. Azt javaslom, ne úgy keress szakmát, hogy mi fizet jól (most), hanem úgy, hogy mi az, ami tényleg érdekel. Egyszerűen azért, mert ha érdekel, akkor motivált vagy benne, így valószínűleg jó is leszel – ez pedig már hozza magával a sikereket is. Míg ha egy számodra nem igazán érdekes, most menő, jól fizetőnek tűnő szakmát keresel, az lehet, hogy 10 év múlva már nem is lesz menő és jól fizető, de ha mégis, akkor is esélyes, hogy 20 év múlva a pszichiáter kanapéján azon fogsz sírni, hogy bár pénzed van, de értelmetlennek érzed az életed.

Már látom, hogy e tanácsért sokan le fognak hurrogni, pedig már jó rég megmondta Konfuciusz is, hogy: „„Válassz olyan munkát, amit szeretsz csinálni, és soha életedben nem kell dolgoznod”.