Alig bírom kinyögni az egyetem végét, pedig voltak ennél jóval nehezebb féléveim is. Más is érzett már így?
Mindjárt vége, szinte látom a végét, de már annyira elegem van, hogy iszonyat hosszú ideig tart, mire ráveszem magam, hogy leüljek tanulni, vagy a dogámat írni. Nem nehéz, csak sok, és minden lelkesedésem elmúlt valahol félúton. Csak túl akarok lenni rajta. De közben félelmet is érzek, hogy mi lesz, hogy lesz. Szívem szerint kiszállnék, de nem akarok ennyivel a vége előtt.
Ti hogy éltétek meg az egyetem végét?
válasza:"Amit elkezdtél fejezd is be." - ez a jómagyar transzgenerációs tégla, amit cipelünk magunkkal (by Limpár Imre :)))) Erről mindig ez jut eszembe, nézd meg egy előadását, érdemes.
Amúgy befejezem, de nem azért, mert elkezdtem, hanem mert be akarom fejezni. Csak arra lettem volna kíváncsi, hogy más is járt-e már úgy, hogy azért mert az adott suliba, mert tényleg szerette, amit ott tanult, aztán úgy jött ki a végén, hogy rosszul volt tőle, szinte. Mert olyan érzésem van, mintha évekig etették volna velem a kedvenc fagyimat, de már néha ránézni se bírnék, annyira nem kívánom.
válasza:Fagyis példával élve, kell keresni egy másik ízt.
Nekem segített. Most írom a szakdogámat, amit teljesen más, mint a modulom, így most újra érdekes és többet akarok tanulni. Mondjuk záróvizsga még ott van, de az már semmi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!