Gépészmérnök mesteren tanulnak technológiai rendszerekről a hallgatók?

Igazából azzal van a ,,bajom", hogy nagyon a helyi cégekhez akarnak minket kiképezni, az egyik tárgy külön csak erről szól, hogy az üzemlátogatásos helyi céges anyagokból írunk, mintha már ott dolgoznánk. De mi van, ha

- így, ahogy láttam a cégeket, nagyon nem tetszenek, nem szimpik, és kevés fizetést is adnak

- nem érdekel egyik terület sem: se a petrolkémia, se a műanyaggyártás, se a gyógyszeripar

- más cégek is érdekelnek, nem csak az, amivel közvetlen kapcsolata van az egyetemnek.

Azzal nem lenne gond, ha adnának egy nagyon sok mindenre jó, szerteágazó természettudományos alapot, amiből sok mindent ki lehetne hozni. De itt már az van, hogy kicsit olyan, mintha már ott is dolgoznánk. Meg folyton úgy beszélnek, hogy ,,majd ha ott lesztek". És nagyon nem vagyok ezzel egyedül, nem vagyok én az egyetlen ,,csodabogár", akinek ez nem tetszik. Ezzel meg lehet elégedni, vagy lehet reménykedni, hogy talán csak az elején rosszabb egy kicsit, de időbel majd talán kifoghatnak téged is a 10 másik emberből, és előléptethetnek...ja és mindegyik céghez kötelezően költözni is kéne, mert nincs minden városban lehetőség elhelyezkedni.

A másik bajom, hogy nagyon nagyon sokat tanulunk. A képzés meg annyira sok mindenben nem is nagyon különbözik a gépészektől...ők kicsit több fizikát tanulnak, mi meg sokkal több kémiát. De ennyi. Mégis sok munkahelyre, pl. ilyen eladói (sales) mérnökire, vagy irodákban a gépészeket preferálják, pedig egy akármilyen másik mérnök is tökéletesen megfelelne rá. Sokszor elképzelem magam, hogy egy nagyon szép, egyedileg készített öltönyben vagyok, szemüveggel, és állok egy tábla előtt a tárgyalóban, és megbeszélünk egy irányítandó feladatot a többi munkatárssal/vezetővel. Átlátni egy rendszert, kidoglozni, rengeteget gondolkodni rajta...ezt is szívesen csinálnám. És nemcsak úgy, hogy minél később érjünk be, minél hamarabb menjünk haza, de reggel is még egy kávé, meg délben is jól húzzuk el az ebédet, és szépen lassan eltelik a nap hozzáállással, hanem szenvedéllyel. De itt vidéken valahogy nem érzem ezt a ,,szenvedélyt", hanem azt látom, hogy belecsöppennek az emberek egy sablon munkába, ahol sablon a feladat, neked meg jól kell megcsinálni, meg jegyzőkönyvezni, és kész :(

De lehet csak a vizsgaidőszak beszél belőlem...

Én csak nem akarok a pár év alatt az önmegvalósítás hiánya miatt kiégő mérnök lenni.