Van itt olyan, vagy ismertek olyat, aki 3 vagy 4 egyetemi szakot is "kipróbált"? Mi volt az oka, és mi lett a vége?

Sokan nem tudják eldönteni, mik akarnak lenni. Nyugaton bevett gyakorlat önkénteskedni, utazni, dolgozni egyetem előtt, így érik is az ember közben, jobban belelát a munka világába, meg a fizetős egyetemek miatt kicsit bele is tud adni a tandíjba is. Sokkal hasznosabb lenne átvenni ezt azoknak, akik nem tudnak dönteni 18 évesen, ahelyett, hogy elmennek egy xy szakra, ami nem is érdekli őket, így foglalva àllamis helyeket meg az állam pénzét, azért, hogy végül ott hagyják.

A másik dolog, amikor valaki kisebb vagy nagyobbat csalódik az egyetemben, a szakban. Mindenhol lesznek unalmas tárgyak, rossz tanárok, ez a csalódàs valahogy az élet velejàrója, a munkahelyen is lesz ilyen. Valakinek magából a tanulásból lesz elege...na azoknak, akik a nehèzségeken, csalódásokon és a tanuláson nem tudnak felülkerekedni ès megerőltetni magukat, azoknak még nemcsak, hogy az egyetemen, de még a munka világában sincs helye. Kitartás, szorgalom, kudarctűrő-képessègre szükség van az élet minden területèn. Aki pedig egyik szakot váltogatja folyamatosan a másik utàn, abban ezek közül a jó tulajdonsàgok közül egyik sincs meg, válthat kismilliószor is szakot, de sehol nem állja meg a helyét. Ha valamit elkezdel, csináld végig és csináld jól. Ha mégse tetszik, lehet más mesterre vagy más alapszakra menni; ha minden kötél szakad, akkor pedig be sem fejezni, de azért ne 10x játszuk ezt el egymás után, mert az bizonytalanságra, az önismeret hiànyára ès sok más dologra enged következtetni, amiben már nem a rendszer lesz a hibás.

Én betegség miatt 3 egyetemet is kipróbáltam, 2 szakkal. + okj szakmákat is.

Első év után otthagytam az elsőt, a távolság miatt, amúgy sem oda szerettem volna menni, hanem oda, ahova másodjára sikerült bejutnom. Hiba volt. A második egyetemem kegyetlen volt, gyűlöltem, folyamatosan stresszben voltam és mivel tartósan beteg vagyok 14 éves korom óta, ez a sok stressz a betegségemnek sem tett jót, majdnem teljesen leállt a vesém ennek következményeként. A harmadik egyetemem bejárható távolságra volt, nem kellett albérletben lakni, minden nap bejártam, ami sajnos csak akkor működött jól, amikor nem éreztem magam rosszul a betegségemtől.Ez csak egy felsőoktatási szakképzés volt, de szerettem volna utána ott maradni diplomát szerezni. Első év második félévében viszont a betegségem kezelésének következményeként sokszor voltam rosszul, így nem tudtam eleget bejárni (napi sokszori hányás,hasmenés- kemóztak). Hiába vittem orvosi igazolást, a tanár kiröhögött, nem adta meg az aláírást, nem vizsgázhattam, így elbuktam egy 6 kredites tárgyat, így már átkerültem fizetősre. Itt azt mondtam, hogy akkor ennyi, ez a tanár itt lesz jövőre is, de én nem.. :D

Ugyanennek a képzésnek sima okj képzésére beiratkoztam estire. Itt sem tudtam eleget járni, de mivel indult keresztféléves félév, kérvényeztem, hogy ott kezdhessem újra. Februárban el is indult az új osztály, kb 4 hétig tudtam járni, sikerült elkapnom egy baktériumot, amivel 8 hetet feküdtem végig itthon, mert másra gyanakodtak... Közben a tanárok itt is elkezdték az üzengetést, hogy már nem tudnak lezárni, elbuktam a félévet.

Ekkor eldöntöttem, hogy magán suliba fogok jelentkezni, ahol hétvégén vannak órák, nem veszik szigorúan a hiányzást. De mivel valamivel jobban lettem, így szerettem volna egy olyan szakmát is, ami kikapcsol, szinte terápia, úgyhogy jelentkeztem dekoratőr képzésre, amit nagyon imádok, de félek, hogy nem igazán lehet belőle megélni. A másik szakmát is csinálom közben, az egy egészségügyi szakma. Remélem, hogy ezeket sikerül elvégeznem. Szerettem volna egyetemre járni, de közben úgy alakultak a dolgok, hogy ha minden jól megy 1,5 év múlva a 2 szakmámmal (nagyon remélem legalábbis :D ) külföldre költözünk és ott kezdünk új életet a párommal. Ott viszont már nem szeretnék egyetemre járni.

25 éves vagyok most.

Ha leírod én is szívesen elolvasnám a te történeted. :)

Az első válasszal szöges ellentétben gondolkodom.

Nem hiszem, hogy amit elkezdünk, azt kötelező befejezni. Abban sem hiszek, hogy a felsorolt tulajdonságok nincsenek meg abban, aki váltani merészel és az ítélkezésben pedig végképp nem. Azt gondolom, hogy az önismeret és útkeresés egész életünkön át tart. Aki mer váltani, bátor. Egész életünkben keressük a nekünk való partnert, randizunk, járunk, szakítunk. Ebben megengedő a társadalom. Na de hogy sulit vagy mhnkahelyet, karrier utat válts, azt nem, azt elsőre találd el, vakon! Szerintem irreális és nevetséges. Tuti recept a boldogtalanság és kiégés felé. Nem nyelni kell, hanem felébredni, őszintén kimondani, ha valami nem jó, és merni váltani, változtatni a boldogságunkat keresve a munka világában is.

Igen, én is váltottam. 2x. A harmadik lett az igazi. 10 évig kerestem. Bánom? Nem. Amit korábban tanultam hozzátett ahhoz, aki ma vagyok. Igen, akkor is, ha nem adtak érte papírt a végén. Rugalmasabb lettem, nem félek a változástól, váratlan helyzetektől, kialakult bennem egy "mindent meg tudok oldani" érzés, magabiztosság és döntéshozási képesség. Hidd el, ez a munkaerőpiacon pont ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint a papír.

Hát... én végigjártam 6 szakot 6 egyetemen (ha a doktori képzést is szaknak számítjuk), és most járok a 7. egyetemre és 7. szakomra.

Ezek mellett jártam egy évig politológiára, de abbahagytam, mert számomra túl ködös, megfoghatatlan szak volt, valahogy nem éreztem a sajátoménak.

Felvettek szociális munkás szakra, nagyon szerettem volna járni, de végül nem tudtam az órarendet a másik két szakommal összeegyeztetni.

Illetve elkezdtem járni matek szakra is nemrégen, de mivel közben felvettek egy még jobb szakra, ezért ezt egyelőre hanyagolom, túl nagy energiabefektetés lenne, inkább a másik szakra koncentrálok.

Én minden abbahagyott szakot veszteségként élek meg, "mi lett volna ha..." jelleggel. Ezért inkább befejezem amit elkezdtem, akkor is, ha közben kiderül, hogy nem ez az én utam, vagy nincs értelme.

De van logika abban is, hogy ha valami nem jó, nem tetszik, akkor jobb gyorsan abbahagyni és újat keresni.

Jó ha az ember tájékozott a világ dolgaiban. Az egyetemek a legjobb helyek a tájékozódásra (is).

Én több diplomát is szereztem, amelyek előnyösen kiegészítik egymást, de sok minden másba is belenéztem és nem bántam meg.