Hány év alatt sikerült a doktoritok?

Orvostudományi területen vagyok, harmadéves PhD-s. Még nincs meg a fokozatom, de van három társszerzős, egy elsőszerzős cikkem, közben írok egy elsőszerzőst, ami remélhetőleg idén kimegy. Beadás alatt van három társszerzős, és készül még pár ezen kívül. Ha akarnám, most meg tudnám írni a disszertációm, de az írás alatt lévő elsőszerzősömből és a kapcsolódó társszerzősökből szeretném írni, így várok vele. Szerintem 4-5 év alatt be tudom adni a disszertációt, a védés sajnos bonyolultabb, mert rajtam kívülálló okok miatt simán húzódik fél-egy évig, míg lemegy a házivédés, minden opponens és a doktori hivatal ül rajta 2-3 hónapot...

Úgy gondolom, hogy a hatékonyság nagyon sok mindenen múlik, amit már a korábbiak is jól leírtak. Ami nálam bevált szigorúan természettudományos területen (elméleti témákban biztos más a helyzet):

- szerencse!!! sajnos tényleg ez a legnagyobb faktor... Szerencsésen kell intézetet, témavezetőt és témát választani. Azért lett hamar sok cikkem, mert az intézetnél nálunk a publikálás abszolút prioritás, célirányosan mennek a kísérletek, sok a pénz és a pályázat, így lehetőség is van rá. És ami a legnagyobb lutri, hogy a témád milyen lesz. Hány olyan van, hogy 1-2 év aktív kísérletezés után megy a kukába a fél adatsor... Borzasztó. Ja, és még a publikáláshoz is szerencse kell. Most pofozok egy cikket, amit egy 4(!!!) évvel ezelőtt PhD tanulmányait befejező csaj elsőszerzőse lesz (elment szülni). Ez a cikk hiányzik a PhD-jához. Sajnos a cikk anyaga nem túl minőségi, kicsit szból kell várat építeni. A cikk több mint egy évet ült egy népszerű, de mocskos lapnál, első revision, második revision, stb... és most visszadobták. Keressük a következő lapot, át kell formázni az egész cikket, és újra 3-6 hónap mire kiderül, ha revision alá kerül a cikk, hogy lesz-e belőle valami. Ilyenen is el tud bukni egy PhD.

- jó témavezető és intézet. Ez kicsit kapcsolódik az előzőhöz, és tényleg iszonyú fontos. Az előző két témavezetőm (TDK-sként) és a jelenlegi is nagyon innovatív, tehetséges kutató, akik aktívan foglalkoznak a TDK-sokkal és a PhD-sokkal is - érdekeltek is benne, kell nekik a fokozatot szerzett PhD-s és a sikeres grant. Ami miatt extrán szerencsés vagyok, hogy ők kutató kollégákat akarnak képezni, tehát nemcsak hogy foglalkoznak velünk, de tényleg oktatnak, és bevonnak minket a projektet és grantek tervezésébe, a kivitelezésbe és a cikkírásba. /// OFF: Sajnos vannak olyan helyek, ahol egyszercsak rácsodálkoznak a PhD hallgatók a saját elsőszerzős cikkeikre, mert kizárólag a kísérleteket csinálják. Ez azért baj, mert utána a PhD fokozattal rendelkezőket máshová felveszik (pl. hozzánk), és kiderül hogy egy másodéves PhD-s jobban tervez kísérletet meg ír grantet, mint az állítólagos kutatásra alkalmas posztdoktor... Magyarországon ez nagyon általános. Lásd a csajt, akit fenn említettem és én írogatom a cikkét. Az általa készített draftból anno már látszott, hogy még a kísérleteket sem látja át rendesen... mondjuk nem akar kutatói pályán maradni szerencsére. ///

- idejében el kell kezdeni dolgozni. _Szerintem_ az a PhD szinte halálra van ítélve idő szempontjából, ahol a PhD képzés első napján ismerkedik valaki a témával és labormunkával. Nálunk most vannak ilyen PhD hallgatók, legalább fél év lesz, mire a módszerekbe rendesen beletanulnak, és érdemben fognak tudni dolgozni. További hátrány, hogy nem ezen a területen mozogtak, és iszonyú lemaradásban vannak a témákkal kapcsolatban, így nekik 3× annyit kell irodalmazni és tanulni a háttérről, mint egy szakirányú végzettségű valakinek, és sokkal nehezebben is látják át a projektet. Akkor jó, ha legalább 2-3 évet eltölt valaki igen aktív TDK-sként az adott területen - de itt vissza is kanyarodunk a szerencséhez, hogy ki az, aki el tudja dönteni TDK-sként, hogy az adott kutatócsoport jó lesz-e vagy sem...

- rengeteg munka. Aki de. 9-10 között beesik és du. 3-kor már sehol sincs, az nem fog ezen a területen PhD-t szerezni időn belül, de szerintem 8 év után is neccesen. Tapasztalat, van pár ilyen ismerős. Sajnos be kell látni, hogy a kutatás azon munkák közé tartozik, amit nem lehet munkaidő keretekbe szorítani, hanem rengeteg lemondással jár. A kva sejtek rendszeresen hétvégére nőnek fel, az állatokat hétvégén és karácsonykor is kezelni kell, egy hibridizáció protokollja akkor is 11-12 óra, ha a munkaidő lejár, és rárohadnak a próbák a mintákra, ha nem csinálod rendesen. Ja, és este lesz idő irodalmazni, pályázatot és cikket írni, stb. Ergo mondhatjuk azt, hogy ha normál munkaidő alatt akarunk PhD-t, akkor 8-10 év a reális.

De ismétlem, ez a természettudományos kutatásokra érvényes, bár azt hiszem a szerencsés kutatócsoport választás, a sok munka és áldozat mindegyik területre igaz.

#11, Minden szavával egyet kell értsek. Nagyszerűen bemutattad a helyzetet és egyben gratulálok is a cikkekhez.

Az tényleg pozitív hogyha támogatják a publikációt.

Sajnos nálunk ez presztízs és H-index növelési fétis. Emiatt bármilyen anyag, mellék project vagy közlemény terv összsjön, nem lehet publikálni 10 IF alatt. Nature Communications / Science Advances ez a "legalja"... de inkább a Nature, Science vagy a Cell forszírozott 20 IF körül. Látható, hogy egy TDK óta jelenlévő hallgatónak mennyi esélye van egy elsőszerzős Nature cikkre. 5-10 év alatt Hát minimális.

Pedig vannak teljesen jó kisebb anyagaink, Scientific Reportsba pl, vagy egyéb 2-6 IF lapokba, de inkább megy a szemétbe, mint hogy a PI ilyennel égjen. Régi csoportból már 3 társszerzősöm van nekem is 2-4 IF körül... csak hát ebből nem tudok doktorálni, mert elsőszerzős kell. Most viszont tudománypolitikailag csapdát állított magának a professzor, mert kivitte egy konferenciára a titkos anyagomat, és ráébredt hogy így bárki ellophatja. A konferencia amúgy egy veszélyes dolog, előadást vagy posztert simán bármelyik lab lenyúlja. Szóval most talán engedékenyebb lesz és nem veszik el 1-2 év mondjuk egy Nature Methodsra, amihez brutál sok összehasobkító kísérlet kéne még.

*összehasonlító.

Összefoglalva, tényleg nagyban függ a labor publikációs stratégiájától mennyi esélyed van.

Pedig a SOTE PhD-n elég lenne egy 2.5 IF Q1 lap elsőszerzős... de az az elit laboroknál "NO Go" zóna. Nem csak nálunk, sajnos ez általános a nagyobb csoportoknál. Mellesleg ez elég általános a term.tudományos kutatásban, sőt néhol kiélezettebb a helyzet mint az orvosi kutatásban. Mert most már mindenhez kell hasznossági mutató is.

Ezért nálunk minden alapkutatáshoz keresnek egy orvosi alkalmazott projectet is, hogy Palkovics elégedett legyen. Mondjuk ez nem baj, jó dolog látni, ahogy materializálódik a kutatás, és használható terápiák lesznek belőle.

Köszi, én nagyon szeretem, ahol vagyok, de látom a hibákat is. Pl. azt, hogy nálunk a felfogás pont az ellenkezője, amit leírtál. És azt kell mondanom, hogy sajnos... Én is inkább lennék híve a kevesebb, de minőségibb publikálásnak. No továbbra sem Nature-re gondolok, de IF 10-et már reálisabbnak látnék.

Felénk azért is születik ennyi cikk, mert a nagyfőnök betegsége, hogy mindent le kell publikálni - akkor is, ha az ember inkább álnéven közölné le, annyira nagy marhaság. Ez PhD szempontjából persze jó, hiszen mindenki tud hamar(abb) védeni, viszont pl. pont a témavezetőm az, aki egy grantnél kapott ilyen kritikát, hogy csak a nyugat-európai 3 éves tanulmánya alattról vannak jobb cikkei (IF10 felettiek), PhD-sként meg nagyon nem...

Viszont ugye a várakozásban ott van a finanszírozási probléma. Ösztöndíjas PhD-s 4 évig vagy, utána vagy elmész az iparba, vagy pedig PhD fokozat nélkül maradsz állásban. Előbbi esetben nehéz folytatni az aktív kísérletezést, és a legtöbb kutatócsoport nem fogja egy "külsős" projektjeit tolni. Utóbbiban még grantek mellett is foscsi az élet, és sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy a kutatásaikat folytassák aprópénzért, miközben családjuk is van.

Mi is azért várunk a másik elsőszerzősömmel, mert most alakul annyi anyag belőle, hogy reális legyen egy jobb lap (IF 10-13) között talán. A nagyfőni javaslata az volt, hogy csináljunk belőle három kicsit... Ha nem lenne a témavezetőmnek önálló grantje (is), akkor valószínűleg már ki is lett volna verve belőlünk :D Ami pozitívum, hogy az ipart nálunk erőltetik, pont ilyen Palkovits-féle álom a főni (persze nem önérdek nélkül, a "kis" cégei odagyűltek a húsosfazékhoz, és szívesen dolgozik az egyetemi apparátussal, legyen szó eszközökről vagy humánerőforrásról).

Na mindegy, nehéz ügy ez, órákig lehetne elmélkedni rajta.

#14, Szerintem fontos az ipar szerepe, bár ezzel sokan nem értenek egyet, mert a tudomány szent és ne vigyük már vadkapitalista szintre :D

Persze azt nehéz nem látni, hogy a főnökök egyetemi spinoff cégei miatt nálunk is jellemző egy biztonságérzet. Nem csak az, hogy kb 2-2.5x fizetés még a PhD hallgatóknak is, az államihoz képest... de mint láthatjuk grantek szempontjából is nagyobb a fennmaradás esélye. Arról nem is beszélve, hogy én itt 3-4 év alatt a legtöbb hasznosítható tudást az ipari vonalból tanultam. (Volt is egy Nature írás erről nemrég, hogy maga a PhD fokozatszerzés alatt elég nehéz valódi, használható tudást összeszedni és könnyű belesüppedni az akadémiai állóvízbe)

Így azért el lehet tölteni 6-8 évet is a PhD-vel, anyagi biztonságban, nem attól rettegve hogy mikor lesz vége az ösztöndíjnak és halsz éhen a 140-180 nettó nélkül :)