Akik maradtatok phd-zni, milyen az életetek?

Előtte már 1-2 éve neuro csoportban voltam, illetve egy kutatócégnél. A feladatok nem változtak. Szerencsére nálunk SOTE-n nem kellett tanítani, így az első két évben letudtam a 16 kreditet pár érdekes neurobio tárggyal. Nem jelentett túl sok extra terhet egy MSc-hez képest. Oktatás mellett esélytelen lenne elmélyült kutató-fejlesztő munka. (Látva a más egyetemen PhD képzésen lévőket...)

Azért a 170-180-190 óra összejön egy hónapban mint munkaidő. Most már végeztem a tárgyakkal, szóval főállásban lehet végre kutatni és dolgozni a kapcsolódó műszaki megoldásokon.

Ha valaki tényleg fokozatot akar szerezni időben (persze területtől függően, most a magas követelményű PhD-ket nézzük), akkor nagyon komolyan és céltudatosan rá kell állni! Egy elsőszerzős publikációt ezeken a területeken, mondjuk Q1-es lapba, 5 év alatt kell összehozni. Ehhez hatalmas céltudatosság kell, és szerencse is, hogy a project sínen legyen.

Nagyon sokan ezért húzzák 6-7-8 évig, mert az elsőszerzős cikket nem tudják egyszerűen beadni.

Mint életforma elég intenzív, gyakran este 10-re érek haza, igaz beiktattam már heti több alkalom sportot is, és egyéb eseményt. Eleinte elég no life voltam, de saját tapasztalat, hogy aktív sport és szociális élet mellett sokkal kreatívabb az agy is. Tényleg mindenkinek magának kell megtalálni a saját időbeosztását. Meghálálja.

Kutatást is lehet hatékonyan menedzselni időben. Komoly projectmenedzsment kell, és minden feladatot át kell gondolni. Ezért ajánlom a céges versenykörnyezetet, mert ott ezeket meg lehet tanulni és nem belesüppedni az állóvízbe.

Nemrég volt a Nature-ben egy cikk, hogy a PhD-n éveken keresztül gyakorlatilag teljesen haszontalan dolgokkal töltik az időt az emberek, amiután kikerülve a munkaerőpiacra, komoly problémákba ütközik majd az ember. Ezért érdemes kicsit kitekinteni az iparra is, mert az akadémia/ állami szféra könnyen elkényelmesít.

Amúgy az teljesen jó, hogy önálló vagy, és kapsz önállóságot a feladatait megszervezésében. Sőt néha meg kell kérdőjelezni a főnökeid akaratát. Egy MSc alatt még végrehajtó az ember, PhD viszont már arról is szól, hogy vitasd a célokat.

Egyékbént meg sok jó lehetőség van konferenciák, workshopok külföldi kapcsolatok terén. Évente 1-2 külföldi konf nagyon jót tesz és rengeteg kapcsolatot tud teremteni az ember. A konferencián nem csak tudományos kapcsolatokat lehet teremteni, hanem kint van rengeteg cég is. Ha valaki PhD után érdeklődik az ilyen állások felé, akkor ez egy jó lehetőség kijutni USA-ba, vagy bárhová a bolygón. A tudomány globális, szóval érdemes nagyban gondolkozni.

Nálunk egy katasztrófa... Rengeteg külföldi (indiai, szír,-stb.) PhD hallgató van, akiket előszeretettel tolnak a témavezetők, sokszor helyettük megcsinálva mindent. A külföldiek eközben beutazzák egész Európát hiszen úgyis ráérnek... Ezzel párhuzamosan, a magyar PhD hallgatók rengeteg feladatot látnak el, az oktatástól kezdve, egészen az adminisztrációs munkákig. Sokszor előfordul, hogy a szükséges méréseket nem tudják elkezdeni se, mert nem kapnak próbatesteket és vizsgálóberendezést hozzá.

Ha valaki megkérdezne, hogy ajánlom-e a mi doktori iskolánkat, a válaszom egy határozott NEM lenne, mert kívülről szépnek látszik, belülről azonban elég instabil, és ódivatú, és itt nem az építészeti állapotra gondolok.. :)