A pszichológia népszerű, sok pont kell hozzá, mégis büfézik?
Miért nézik le, szólják meg sokan?
Mégis túljelentkezés van és magas ponthatárok.
Nem csak praktizáló, de kutató is lehet így valaki. Miért hát ez a büfézés, mikor embereknek segítenek itt is?
Ad1 ennyi erővel az informatika is büfé szak, ha nem vagy hajlandó nagy városban dolgozni. Mivel máshova nem kell az adott végzettség. Sőt! Duplán büfé a te definíciód szerint, mert végzettség nélkül is vesznek fel embereket, akik csak szimplán értenek hozzá, vagy hajlandóak betanulni. Szimulátor programozási cég, ahol dolgoztam, 3 programozót, 2 informatikust, 14 angol szakost és 5 érettségizettet foglalkoztatott. Azaz nem kellett az informatikus tudás az informatikai álláshoz. 10 éve sokan azt tartották, hogy könnyebb megtanítani egy angolul tudó embert programozni, mint egy programozni tudó embert angolra. Nos, ezek szerint a bármilyen szak kiszorította az informatikust a piacról. Én érettségivel voltam ott fejlesztő. 2 hónap alatt megtanultam programozni náluk.
Ad2 hova kell a pszichológus, ha nem a szakrendelésre? Ott, ahol emberekkel kell foglalkozni :
HR; coach; rekreáció; elítélnek rehabilitációja (hívták oda végzés előtt volt szobatársam. Ha már személyes kétely, mint indoklás felmerült.); pedagógiai szakszolgálatis, most hirtelen ennyi, de profession.hu és társai segítenek állást keresni. Sőt! Ha érdekel a HR, akkor hétfőn nálunk is meg tudom nézni van-e nyílt pozi jelenleg - bár ezeket általában a pszichológia szakos ismerősei töltik fel a HRen dolgozóknak, mivel rajtuk megy első körben keresztül a hirdetés.
Remélem adtam ötletet, hogy milyen helyre tudsz még pályázni, ahol a pszichológus előny más szakokkal szemben.
A legnagyobb gond a mai álláskeresőkkel éppen az, hogy mindenki azt várja és reméli, hogy a sült galamb majd magától a szájába repül. Attól, hogy valaki elvégez egy egyetemi képzést, még nincs garancia arra, hogy (jól) meg is tud élni belőle. És ez minden szakra igaz. Minden diploma annyit ér, amennyit az egyén képes kihozni belőle. Minden az önérvényesítő képességen múlik, illetve azon, hogy az illető menniyre képes magát eladni a munkáltatók, valamint a leendő ügyfelei számára. A pszichológia nemcsak a terápiázásból és a patológiás esetek kezeléséből áll. Van olyan ember, akit az iskolapszichológia vonz, más a szervezetfejlesztésben tevékenykedik; és bár ezek munkáltatótól függő irányok, senki nem akadályozza meg a pszichológust, hogy emellett tanácsadó tevékenységet folytasson (szigorúan az etikai előírásoknak megfelelően, egészséges emberekkel) magán keretek között. De ugyanígy tarthat(na) tréningeket, csapatépítőket, stb. Az önmenedzselést senki nem fogja elvégezni és megcsinálni senki helyett, ezt pedig lespórolni nem lehet. Aki pedig nem képes menedzselni és fejleszteni saját magát élethosszon keresztül,az ne menjen olyan pályára, ahol nincs biztosítva a 8-16 óráig tartó munkanap havi fix munkabérért.
(Ami viszont nagyon hiányzik a szakmából, hogy végre legyen egy becsületes pszichológus törvény, és a mindenmilyen oldalági wannabe coachok, látók, lélekbúvárok, akárkicsodák kiűzessenek azokról a területekről, amik egyébként a pszichológia kutatási és tanácsadási területéhez tartoznak. Azért vannak sokan rossz véleménnyel a pszichológusokról, mert rengeteg a kókler, olyanok, akik máris lélekbúvárnak képzelik magukat mert átéltek egy szerelmi csalódást és elvégeztek egy pár hetes gyorstalpalót.)
"Az a szó, hogy kutató, miért jelent sokaknak olyan fényes létet?"
Szerintem nem fényes létet jelent sokaknak, hanem azt, hogy valaki nagyon komolyan otthon van a hivatásában. És ezért tisztelettel néznek rá. A kereset másodlagos. Ma egy mentős túlórával sem keres annyit, mint egy híradó bemondó, vagy egy titkárnő, pedig lássuk be, nagyon más fajsúlyú a kettő felelőssége.
Én pszichológia szakon vagyok és kicsit aláássa a lelkesedésem, hogy nem egy jól fizető szakma. Diplomás alapbér, mondjuk bölcsészdiplomától mit várjon az ember, a hivatástudat miatt csinálják, meg mert tényleg érdekes szakma. De amíg nincs az embernek legalább 10 év gyakorlata, meg magánpraxisa utána, addig nem lehet vele jól keresni.Kivéve, aki elmegy céghez, pénzes kutatásba. De a kutatáshoz is kellenek kapcsolatok, egyetemi oktató is csak az lehet, aki rendelkezik ilyenekkel, letett valamit az asztalra stb. Amúgy hasznos és tényleg jó. Aki nem talál munkát, nagyok az elvárásai. Sajnos végig kell járni az utat, és tényleg sok év. Akinek pedig nincs pénze szakképzésre egyetem után, az nehezen lesz pszichológus, a diploma önmagában kevés. Így ha minden kötél szakad, olyat kell keresni, amihez munkát is tud találni az ember. Mert a szakképzeshez teljes állandó állás kell. Egy ismerősöm klinikus akar lenni, de nem vették fel államilag támogatott szakképzési helyre. Azért elég egyértelmű, hogy oda nem lehet csak úgy bekerülni, ő meg semmi különlegeset nem csinált egyetem alatt, hogy megkapja. Szóval 4 év alatt nem jutott előbbre, most egy cégnél dolgozik. Lehet makacskodni, de sajnos zsebből kell fizetni.
Úgyhogy nem nevezhető büfészaknak, sokan nem is tudják megfizetni. Meg ott van a 150 óra önismeret, ami 300-400 ezer csoportban, magánban meg 2 misi felett.
Aki azért csinálná, mert jól fizet, ne legyen pszichológus. Az orvosokra is igaz ez sajnos. Hivatástudat kell és sok évnyi segg meg pénz.
Nem a pszichológia alulfizetettségét vitatom. Rengeteg embernek szüksége lenne pszichológusokra, mert hatalmas a jövőkép nélküliség és az elkeseredettség egy olyan nemzetben, aki ennél többre lenne képes, ha nem szívatnak a kiszámíthatatlansággal.
Egész Magyarországra igaz, hogy ha jó fizetést akarsz, ne itt élj. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!