A kőszívű ember fiaiból kellene egy 15-20 mondatos fogalmazast irnunk. A címe Ödön útja Magyarországra. Tudnátok írni nekem ilyen szöveget?

Ödön vágtatott hazafelé. A ló patái csattogtak a fagyos orosz tajga talaján. Körülötte tombolt az ítéletidő, de Ödön lelkében még nagyobb vihar dúlt. Apja halála ugyan nem érintette meg, az öreg Baradlayt nem véletlenül hívták kőszívűnek. Anyja kérése inkább értetlenséggel töltötte el, korábban sosem fordult elő vele, hogy ilyen hirtelen hazaparancsolta volna.

A szívében dúló vihart az okozta, hogy el kellett válnia jó barátjától, Ramiroff Leonintól. Otthon szerencsére mindenki elhitte, hogy azért nem nősül meg, mert a szegény Arankát szereti, és apja nem engedi, hogy ilyen szegény lányt vegyen el. A valóságot még anyja sem sejtette, hiába volt mindig a bizalmasa. Ödön már évek óta viszonyt folytatott a jóképű orosz férfival, és most kegyetlenül fájt, hogy el kell szakadnia tőle. Ráadásul sejtette, hogy anyja, aki jóval engedékenyebb apjánál, még képes lesz beleegyezni, hogy elvegye Arankát, és akkor lőttek ennek a jó kis alibinek, végleg úgy kell élnie, mintha heteró lenne. Pedig Leoninért meghalni is képes lett volna, de az emberek szemében ez nem volt elfogadott kapcsolat, a Baradlay-vagyon örökösének meg kell nősülnie és fiút kell nemzenie. Nem számíthat arra, hogy az öccsei leveszik róla ezt a terhet. Richárd az a típus volt, aki virágról virágra száll, hamarabb fogja párbajban lelőni egy felszarvazott férj, mint hogy megnősüljön; de amilyen csélcsap, már a nők se veszik komolyan, legfeljebb valami naiv tinit lesz képes elszédíteni, akit eddig is úgy rugdosott mindenki, ahogy akart. Jenő meg, hát az egy katasztrófa ezen a téren, ha pucér nőt lát, azt hiszi, verset kell hozzá írni, más nem nagyon megy neki. Nincs más választása, neki kell továbbvinnie a Baradlay nevet. Csak Leonin hiánya ne fájna annyira.

Csattogott a ló patája, ahogy Magyarország felé vágtatott az orosz tajgán, mely éppolyan fagyos volt, mint Ödön fájó szíve.