Az őszi természetről kéne írni egy tájleíró fogalmazást nekem (de a segítség szót ide nem lehet kitenni)?

Ősz van, a legkedvesebb évszakom. Ez mostani tényleg igazi ősz. Süt a nap, az idén kicsit melegebb van, mint szokott, de ez is csodálatos benne. Ahogy a szabadidőm engedi, azonnal kimegyek a természetbe. Nézem a fátyolfelhős őszi eget, a felhőkön áttetsző napsütést. Járok a harmatos fűben. Hallgatom a madarak énekét. Minden évszakban gyakran kimegyek a természetbe, de a madarak őszi hangja egészen más, mint a többi évszakban. A kakukk, a feketerigó sajátos hangja, a gerle búgása, a varjak károgása mind az őszi hangulatot árasztja. Az állatok is aktívabbak. A mókusok, nyulak gyakran láthatók, érzik, hogy közeledik a tél, és gyűjtik az ennivalót a fagyos téli hónapokra, hogy tavaszig életben maradjanak. Néha látok őzt, szarvast. Sajnos szarvasbőgést még nem láttam, pedig nagyon érdekes lehet. Talán majd jövő ősszel.

A fák egyenesen gyönyörűek. A sok sárga, piros, barna levél, a gesztenye, a bükk, a tölgy eltérő időben vesztik el lombjaikat. És az avar. A sok levél, köztük gombák. A színes kavalkádban néha feltűnik egy-két örökzöld fenyő a zöld színével. Csodálatos színek.

Egy szóval csodálom az őszt. Mint a nagy költő Petőfi Sándor írta:

„S hallgatom a fák lehulló

Levelének lágy neszét.”

Megpróbáltam leírni, miért szeretem az őszt. De fogalmazásom is a költő szavaival zárom: „Tudja isten, hogy mi okból

Szeretem? de szeretem.”

"Néha látok őzt, szarvast. Sajnos szarvasbőgést még nem láttam..."

Szerintem őzet. Szarvasbőgést pedig inkább hallgasd, mint lásd. :)