Irodalomra valamilyen vicces sztorit kell írni a nyaramról, de nem történt semmi vicces. Ha veletek történt valamilyen vicces sztori leírnátok?

Egy vicces és aranyos történet.

Vonattal utaztam Budapestről Debrecenbe. Egymással szemben ült két hölgy öt-hat évesnek tűnő kislányaikkal. Az egyik kislány egy képeskönyvet lapozgatott, amelyben különböző állatok képei voltak. A másik odaült mellé és ő is nézegette. Közben, bármilyen állatot látott, mindig azt mondta, hogy „nyuszi”. Nyuszi volt az oroszlán, a zebra, a víziló, a teve, és így tovább. A könyvet lapozgató kislányon láttam, hogy már nagyon unja, hogy a másik állandóan „nyuszizik”. Én először azt hittem, hogy a másik kislány fiatalabb, mint gondoltam, és még nem tud beszélni, csak a nyuszi szót tanulta meg. Erre önkéntelenül elnevettem magam. Mire a „nyuszizós” kislány rosszallóan - ahogy a gyerekek tudnak - rám nézett és legnagyobb meglepetésemre helyes kiejtéssel megszólalt: „ez kiröhög engem.”

Egy vicces és nem aranyos történet.

Vonattal utaztam Debrecenből Mátészalkára. Olyan sokan voltak, hogy állva utaztunk. Szerencsére egy vicclapot nézegettem. Egyszer megjelent két fiatal lány, és egy tökrészeg öregembert karonfogva szinte húztak át egyik kocsiból a másikba. Önkéntelenül elnevettem magam. Nem azon, hogy részeg, hanem a szituáción. Lehet, hogy leírva nem, de látva nagyon nevetséges, kicsit kabaréfilmbe illő jelenet volt. Ahogy nevetek, megáll mellettem két fiatalember. Eléggé támadó szándékkal kérdezik: „mit röhögsz?” Ha azt mondom, hogy az előbbi szituációt, akkor lehet, hogy most már nem írnék. De hírtelen lélekjelenlétemben azt válaszoltam, hogy ezt a vicces lapot olvasom. Megkérdeztem, mi problémájuk vele. Azt válaszolták, hogy semmi, és szerencsére továbbmentek a lányok és az öreg után.