Illyés Gyula vers képrendszerét hogyan mutassam be? Hogyan fogalmazzam meg, kezdjek neki?
Feladat:
Mutasd be a vers képrendszerét egy kb. 10-12 mondatos esszében! Fejtsd ki azt is, hogyan függenek össze a képek a vers jelentésével!
Illyés Gyula: Hunyt szemmel
Mihelyt a szemem nyitva van,
lehunyom rögtön önmagam:
nyomban nem leszek semmi sem,
csak szem, csak világ-teli szem.
De ha szememet lehunyom,
én nyílok ki: birodalom,
földrész leszek, oly végtelen,
határaim sem érhetem.
Zenit-Nadir: pólusig ér
lábam és fejem közt a tér.
Kedvemre utazgathatom,
bíborszín folyamaimon,
zuhogókon, erdők, mezők,
szorosok, zord csúcsok között;
hol se nappal, se éjszaka,
se nyár heve, se tél hava.
Bíborszín táj fölött híven
egyenletesen süt szívem.
És idő sincs s a képzelet
sejti az örök életet.
Örök hála a segítségért!
A vers-képrendszer a költözői eszközök felismerését és megmagyarázását jelenti lényegében. Ez tehát egy hétköznapi verselemző feladat.
Hogy hogyan kezdj neki? Hát, először is nem ártana egy kicsit mélyrehatóan ismerni a költői eszközöket. Feltételezem, tanultatok már erről.
Ez az oldal nem rossz például: [link]
Aztán igazából annyi, hogy haladsz sorról sorra.
"lehunyom rögtön önmagam" - félig-meddig metafora, a következő sorokból kiderül, hogy a külső világ megszűnését, s ezzel párhuzamosan egy belső világ megnyílását fejezi ki ezzel
"nyomban nem leszek semmi sem" - metafora, számomra ez azt jelenti, hogy nemcsak számára szűnik meg a külvilág, hanem ő is megszűnik a külvilág számára
"csak szem, csak világ-teli szem" – szintén metafora, ami megint csak arra utal, hogy egy belső világ nyílik meg számára (a szemében)
"én nyílok ki: birodalom" – metafora, itt utal először nyíltan a belső világra (birodalomra)
"földrész leszek, oly végtelen" – metafora és költői jelző
"határaim sem érhetem" – ismétlés, azon belül variáció, mert ugyanazt a dolgot (végtelenség) írja le másképpen, amit már előtte is megtett
"Zenit-Nadir: pólusig ér" – kis internetes keresés után rájöhetünk, hogy itt csillagászati fogalmakról van szó. a zenit a horizont feletti döféspont, nadír pedig az ezzel átellenes pont, földfelszín alatt (két dimenzióban). na most ezek köznevek, ő viszont nagy betűvel írta őket, ez mindenképpen egy újabb költői eszköz, külön szó nincs rá, csak írd oda. a költői szabadság jegyében elkövetett módosítás oka ebben az esetben például lehet ezeknek a szavaknak a kihangsúlyozása. a pólus szintén csillagászati alapfogalom, tulajdonképpen az égi pólusról van szó, ami az a két pont, ahol a Föld forgástengelye döfi a képzeletbeli éggömböt. ez a sok zagyvaság csak ráerősít arra a metafórahalmazásra, amit eddig csinált ezzel a belső világával kapcsolatban.
"lábam és fejem közt a tér" - ezt az előző sor végével kell együtt olvasni, és az égi pólus definíciójának ismeretében rájöhetünk, hogy ezzel megint csak arra akar utalni, hogy egy végtelen nagy világban van. ez ismét csak variáció, ahogy az előbb írtam
"Kedvemre utazgathatom; bíborszín folyamaimon" - ezzel azt akarja kifejezni, hogy ebben a belső világban ő teljesen szabad, s jól érzi magát. persze van benne egy költői jelző is (bíbórszín) mint szókép
"zuhogókon, erdők, mezők; szorosok, zord csúcsok között" - továbbra is arról ír, hogy teljesen szabad, kénye-kedve szerint utazgat. nyilván azért, mert vágyik erre
"hol se nappal, se éjszaka; se nyár heve, se tél hava" - mindezzel azt fejezi ki, hogy ez egy absztrakt világ, ahol az idő mint fizikai fogalom nem is létezik, ahogy napszakok, évszakok sem. ez pedig azt sugallja, hogy ő tudatosan egy kifejezetten álomvilágot hozott létre a saját fejében, ami merőben eltér a valóságtól
"Bíborszín táj fölött híven" - költözői jelzők (bíborszín, híven)
"egyenletesen süt szívem" - na ehhez már kell egy kis rutin. először is, ez egy metafora, a szívét a Nappal azonosítja ("süt a táj fölött"). aztán ez egy megszemélyesítés is, mert emberi tulajdonságokkal ruház fel egy belső szervet. ugyebár az magától értetődő, hogy egy szív nem tud sütni, mint a Nap. harmadsorban pedig metonímiaként is értelmezhető, ha úgy tekintjük, hogy önmagát képzeli a táj fölé, azaz a világ tetejére (akár egyfajta istenségként), így pedig egy rész-egész (emberi test-szív) kapcsolaton alapuló metonímáról beszélünk, ami tulajdonképpen már egy különálló speciális eset, az ún. szinekdoché (lásd az elején linkelt oldalt)
"És idő sincs s a képzelet" - ráerősít az előbbi következtetésünkre, hogy ebben a világban nem létezik idő mint olyan
"sejti az örök életet" - végére csak kinyögte, hogy mit akar: örökké élni. tehát tulajdonképpen tényleg egyfajta istenségnek képzeli magát ebben a világban. ugyanakkor érdemes észrevenni, hogy élőlényekről egyáltalán nem írt, tehát egy olyan világra vágyik, ahol teljesen egyedül van. mindez már nem is a metafóra, hanem a szimbólum szintje, ami tulajdonképpen egy magasabb rangú szókép
És mindemellé még azt is nagyon fontos megemlíteni, hogy mivel ugyanazt az egy metaforikus/szimbolikus hülyeséget viszi végig az egész versen, ezért allegóriáról is beszélünk.
Szóval Te magad is láthatod, hogy a verselemzés nagyrészt belemagyarázásokról szól, főleg az olyan noname versek esetében, mint ez, ahol még a keletkezés évszámát sem lehet megtalálni a neten. Ha ezzel a sok hülyeséggel megvagy, akkor érdemes összevetni a keletkezés idejét a költő életében történő eseményekkel. Például történt-e vele valami nagyon rossz, mert az megmagyarázhatja, hogy miért menekül a külső világból egy belsőbe; miért akar szabad lenni; miért akarja azt tenni, ami jól esik; miért akar teljesen egyedül lenni. Persze ez ebben az esetben nem játszik, mert mint írtam, ez egy noname retek.
Még annyit hozzátennék, hogy azért pötyögtem most ezt mind be éjfélkor a képlékenyalakítás rejtelmeiben való elmerülés előtt/közben/után, mert középiskolában kezdetben nagyon gyűlöltem az irodalmat és a nyelvtant, bár soha nem ment rosszul, de aztán 11. osztályban lett egy új tanárom, aki brutális szinten megszerettette velem az egészet, mert érthetően és szenvedélyesen adta át a tudását. Azóta bármelyik verset tudom elemezni, ami elém kerül, mert ő megmutatta, hogy ez nem egy teljesen elvont retardáltság, hanem egy egyszerű és pontosan követhető rendszeren alapuló módszertan.
Ezt a sorról sorra haladást tulajdonképpen esszében is megoldhatod; hangsúlyozd ki, hogy rengeteg metaforát használ, aztán zárójelben írj rá egy-egy rövid példát, végén említsd meg és magyarázd meg az allegóriát, térj ki az esetleges életrajzi kapcsolatokra, ahogy én írtam.
Hogyan függenek össze a képek a vers jelentésével?
Azt ugye bebizonyítottuk, hogy a vers végső soron a (való világból való) menekülésről, elzárkózásról szól, sőt ennél többről, egy teljes képzeletbeli absztarkt belső világról. Ezekre rengeteg példát mondhatsz (a végtelenségre, az idő mint fizikai paraméter hiányára, az egyedüllét iránti vágyra, satöbbi).
Ha még van kérdésed (lehetőleg rövidebb :D), akkor kérlek írj privátban, és majd megadom az fb-met. Üdv.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!