Miért alapvető jelentőségű a fotoszintézis a földi élet szempontjából?

A földi élővilág egy része (az állatok túlnyomó többsége) az életfunkcióik fenntartásához szükséges energiát kizárólag nagy méretű molekulák lebontásával képes megszerezni. Ezeket a molekulákat (szénhidrát) nem képesek szintetizálni, ugyanis ehhez energia kellene. Alapvetően ezt, a szintézishez szükséges energiát nyeri ki a klorofil a napfényből. Megjegyzendő, hogy a fotoszintézisen kívül is léteznek mechanizmusok a Földön energia tároló makromolekulák szintetizálására, ilyen pl. a fermentáció, de a leghatékonyabb ilyen folyamat a fotoszintézis, ami a napfény energiáját használja arra, hogy elraktározza ezt az energiát egy ugyanannek az energiának segítségével széndioxidból és vízből szintetzált vegyületbe, a szénhidrátba (valamilyen cukorba). Az állatok aztán vagy közvetlenül (növényevők) vagy közvetetten (húsevők) a cukrokban elraktározott energia felszabadításával üzemeltetik szervezetüket. Ilyenkor a cukrot széndioxiddá és vízzé bontják le. Megjegyzendő, hogy a növények sejtjeinek is szüksége van életfunkcióik fenntartásához energiára, és ezt az energiát nem a napfényből szerzik be, hanem a klorofil által a napfény energiája segítségével szintetizált cukrok lebontásával azok is. Sötétben a zöld növények is széndioxidot lélegeznek ki, de a napfényben fontoszintézissel felszabadított oxigén mennyisége jóval nagyobb, mint az ugyanazon növény által kibocsátott széndioxidé.

A földi élet keletkezésekor nem volt szabad oxigén a légkörben. A mai 20% körüli oxigéntartalmat a zöld növények fotoszintézise termelte bele, ezzel oárhuzamosan csökkentve a légkör széndioxid tartalmát, és csökkentve a légkör hőmérsékletét is. A fotoszintézis megjelenése tette lehetővé a prekambriumban, hogy megjelenhessenek a kambrium során az első szárazföldi állatok.