Letészem a lantot költői képek?

A kilátástalan helyzet miatti mély válságban fogalmazódott meg benne a költészettől való búcsúzás gondolata. Éppen ezért a vers műfaja elégia, amelyet újra és újra megerősít a versszakok végén visszatérő refrén fájdalma sóhaja:

"Hová lettél, hová levél,

Ó lelkem ifjúsága? "

Ezt tükrözi a címben megfogalmazott metafora. A lant a több ezer éve a költészet jelképe.

Az első sor megismétli a címben felvetett gondolatot, s egyetlen dísztelen tőmondattal toldja meg: "Nyugodjék. " Mintha egy kedves halottat búcsúztatna, úgy búcsúzik a költészettől.

Ah, látni véltük sirjainkon / A visszafénylő hírt-nevet: "

Petőfi így írt erről a Nemzeti dalban:

"Hol sírjaink domborulnak,/ Unokáink leborulnak"

Ennek a három versszaknak összefüggő költői képei vannak. Egy metaforasor mutatja be egy fa, ezzel együtt egy ember életét. Az élet tüze egyre gyorsabb és gyorsabb növekedésre készteti a fát (eggyé fonódott minden ága). Ennek ágaiból, leveleiből készül a költői babér, amely olyan régi jelkép a költői sikerre, mint maga a lant a költészetre. Majd ebből a fából készül az a kereszt, amely a költők sírján hirdeti a "visszafénylő hírt-nevet":

"Hazát és népet álmodánk, amely örökre él s megemleget"