Kémia projekthez tudnátok ötleteket mondani?

Én a műanyagok bevezetésével kezdenék. Kényelmi szempontból nejlon táskák, petpalackok, eldobható evőeszközök. Aztán ugye a környezetvédelem, hogy mennyi vagyok idő alatt bomlik le, milyen károkat okoz. És ezután kifejteném a szelektív hulladékgyűjtés fontosságát, miből-mit lehet csinálni.

Ezeket mindenre kiterjedően, de röviden, ha van vetítési lehetőség, elég látványos bevezető lehet.

És ezután térnél ki arra, hogy emiatt sokan visszatérnek az eredeti csomagolóanyagokhoz. Nylon zacskó helyett papírzacsi (újrahasznosított), petpalack helyett üveg, eldobható eszközök helyett tartósak.

A műanyagoknak számos alternatívája van, ami első ránézésre sokkal környezetbarátabbnak és zöldebbnek tűnik, de valójában ezek szintén nem környezetbarát megoldások, egyes vélemények szerint van olyan alternatíva, amelyik környezetkárosítóbb, mint a műanyag.

Fém: Alumínium vagy vas: A vasnak 7,6 g/cc a sűrűsége, ha minden csomagolóanyag vasból készülne rettenetes mértékben megnőne a termékek tömege, a szállítás során pedig a súlytöbblet miatt az üzemanyagfelhasználás és így a CO2 emisszió. Az alumínium egy fokkal jobb a 2,7-es sűrűségével, de így is 2x -3x sűrűbb, mint a hagyományos csomagolóanyagok (PP,PE,PS, PET). Ezen kívül a fém csomagolás előállításánál, amennyiben öntéses technológiával állítják elő rendkívül magas hőmérsékletet kell biztosítani, ami nagymértékű energiát igényel. Az alumínium ~660°C-on, a vas ~1500°C-on olvad meg, míg a PE feldolgozása jellemzően 170-190°C-on a PP-é 200-220°C-on történik. Nyilván egy könnyebb műanyag csomagolást kisebb hőmérsékleten feldolgozva kisebb energiát igényel.

Üveg: nagy sűrűség, könnyen törik, 1000+°C-on olvad. Könnyen karcolódik, a felülete mattul, ha gyüjtik, kimossák és újrafelhasználják. Sajnos a vásárlók jobban preferálják a teljesen új, szép, átlátszó üveget, ezért piact veszíthet az a gyártó, aki újrafelhasznált üveget alkalmaz.

Papír: fa az alapanyag, rendkívül vegyszerigényes az előállítása, melléktermékként "fekete lúg" keletkezik, amelyet energiaigényes folyamatban regenerálni szükséges. Újrafeldolgozás során a cellulóz rostok tördelődnek, ezért többszöri újrafeldolgozás során a papír minősége és mechanikai tulajdonságai romlanak.

Ha egy teljes életciklust elemzünk (honnan van az alapanyag, hogyan készítenek belőle pl. csomagolóanyagot, hogyan szállítják a boltba, hogyan recirkulálható stb.) a többi alternatíva is környezetileg káros, hogy milyen mértékben a tradícionális műanyagokhoz képest azt nehéz megítélni helyesen.

Ami a műanyagokra ténylegesen alternatíva/megoldás:

Biológiailag lebomló műanyagok, mint például a poli-tejsav, poli-hidroxi-alkanoátok vagy a poli-kaprolaktám. Ezek, mint ahogy a nevük is mutatja lebomlanak a természetben, nem okoznak a felhasználás után környezeti ártalmat. Hátrányuk, hogy a feldolgozásuk sokszor problémás és drágák a nem lebomlóakhoz képest.

Szelektív gyűjtés és újrahasznosítás. A hőre lágyuló műanyagok (mint a csomagolóanyagok) újrafeldolgozhatóak, viszonylag kis energiabefektetéssel. Bár a tulajdonságok romlanak, de többször újrahasznosíthatóak. Ezen kívül a szemetelést is vissza kellene szorítani, mert amit eldobálnak, azt nem fogják tudni újrafeldolgozni.

Fejlesztések. A csomagolóiparban az egyik legszembetűnőbb fejlődés a csomagolóanyag súlycsökkenése. Mikor kicsi voltam, a 90'-es évek végén még a 2l-es üdítőket olyan vastag PET palackban árulták, hogy nem lehetett behorpasztani, mint a maiakat. A falvastagság csökkenés miatt egy palackhoz kevesebb anyag, a feldolgozás során egy palackra kevesebb energia szükséges, így környezetbarátabb egy fokkal a termék.

Felesleges csomagolások elhagyása. Sokszor 3-4 réteg műanyag csomagolást kell lehámozni egy termékről, miközben 1 réteg is elegendő.

Igazából ami a lényeg, hogy nem fekete-fehér a probléma és sokkal komplexebben kell megvilágítani a témát, mint hogy "ha kidobom nem bomlik le".