Elemeznétek az alábbi részletet?

Anyegin:

Szerelemnek minden kor áldoz,

De szűz szívnek boldog zavar,

Áldásos és termő csodát hoz,

Mint rétnek tavaszi vihar,

Ha szenvedély esői érik,

Az élet nő s újulva érik,

Rügybòl pompás virág fakad,

Mely édes, dús gyümölcsöt ad.

De életünk meddő korában

Oly bús, ha vágyaink után

Holt nyom marad bennünk csupán,

Az ősz hideg, vad záporában

Így lesz a rétekből mocsár

Tar erdő és kihalt határ