Szerintetek van ebben allegória?

Mint a fecske, repülj messze földre,

Színarany szárnyú gondolat repülj el!

Rég nem látott hazámba kerülj el,

Vár a hõn szeretett szép otthoni táj.

Üdvözöld várunk száz õsi tornyát,

Nézz az áldott, az egykor oly virágzó völgybe...

Tudd meg bús földünk szánalmas sorsát,

Ó az emlék, hogy kínoz, hogy fáj!

Bölcsek lantja a fûzfának ágán

Ó miért lett oly néma a húrja?

Zengjen áradjon dallama újra

Mondja el, hogy mily szép volt a múlt.

Keljen életre mindenki száján,

Szálljon bátran a feltámadt ének.

Adjon hangot e sorsûzött népnek,

Mely a bús szívbe új lángot gyújt.

Fényes új lángot gyújt!