Mi a különbség a vershelyzet, és a beszédhelyzet között?

Vershelyzet

- a versben a lírai, versbeli én szólal meg, akit a szerző teremt meg

- a vershelyzet azon körülmények összessége, amelyben elhangzik a versbeszéd. Ez lehet idő, hely, pozíció, amelyben megszólal a lírai én, de utalhat konkrét cselekvésre, ami lehet látszólagos (egy gondolatbeli folyamatot ábrázoló) vagy konkrét (megtörtént cselekvésre utaló).

- lehet mítoszi, megteremtett

Versbeszéd

- a mód, ahogyan megszólal a lírai én

- lehet monológszerű, valakinek (közösségnek, egyénnek, önmagának) a megszólítása, párbeszédszerű (megszólít valakit, aki megszólal vagy nem), meditatív, létösszegző, számbavevő, ünnepélyes, lehangoló, tragikus

- a beszédmód lehet ironikus, fenkölt, egyszerű, bonyolult, képekkel telített, egyéni szókapcsolatokkal tarkított (szokatlan, nem hétköznapi képek)

- a versbeszéd felhívja a figyelmet egy bizonyos állapotra, érzelmekre a költői eszközök segítségével – éppen emiatt a versbeszéd kódokat tartalmaz

A beszédhelyzet statikus rendszerben a beszélő és a hallgató kapcsolatát írja le: a beszélőnek a nyelvi közléssel valamilyen célja van, és ennek mentén valamilyen hatást próbál elérni a hallgatóban. Korábban a nyelvészetben általánosan elfogadott volt az a tény, hogy a beszélő által elérni kívánt célnak nyelvileg leírható propozicionális tartalma van (vagyis a nyelvi megnyilatkozásról eldönthető, hogy igaz vagy hamis). Ezt viszont John Searle beszédaktus-elmélete pontosította azzal, hogy egyes megnyilatkozásokn nemcsak propozicionális tartalmukkal, de puszta cselekvésértékükkel is hatnak a befogadóra. A beszédaktusmodellben azonban a beszédhelyzet nem játszik jelentős szerepet, mert nem befolyásolja a beszéddel végrehajtott cselekvést.

A beszédhelyzet valójában nem kezelhető statikus rendszerben, mert olyan kommunikációt tételez fel, amelynek lényege a korábbi állapot megváltoztatása. A kommunikáció során a résztvevők egymáshoz való viszonya folyamatosan változik, tevékenységüket pedig különböző normák irányítják.

A tipikus beszédhelyzet olyan kommunikációs színtér, ahol mindkét fél jelen van és az interakció azonos tapasztalatok, illetve célok köré rendeződik. De beszédhelyzetnek tekinthető az is, ha a szövegalkotó a befogadó közvetlen jelenléte nélkül hozza létre a szöveget, vagy fordítva, a befogadás a szövegalkotó jelenléte nélkül történik. A beszédpartnerek térbeli vagy időbeli távolléte esetén elvárások irányítják a helyzetet.

A beszédhelyzetről általában elmondható, hogy a résztvevők egyszerre több, a következőkben felsorolt, tevékenység és észlelt viszony által kerülnek kapcsolatba (Tolcsvai 2001):

A szövegvilágban értelmezett tér-idő tartományban tartózkodás

A résztvevők ismert szociokulturális helyzete

Az egymásra közvetlenül vagy közvetett módon ható tevékenységek (cselekvések)

A szövegek létrehozása és megértése