Egy kis összegzést irnátok az antikvitásról?

Kedves Kérdező!

Azonnal közlöm Veled, hogy a véleményem teljesen egyedi, nem a most érvényben lévő paradigmán belüli, csak Neked ajánlom megfontolásra:

A biológiában már teret nyert az evolúciós szemlélet (Török Tibor: A vallás és az erkölcs mint evolúciós alkalmazkodás c. tanulmányából). A filozófiában is szerintem ennek meg kell történnie, mert az élet célja maga az élet fennmaradása, és az evolúciós szemlélet ennek a mikéntjével foglalkozik, tehát a létfenntartó ösztönökkel és azok hatásával az emberi és a fejlett állati fajok működésére.

A filozófiában én ezt elsőként megtettem, tehát leírtam azokat a tényeket és összefüggéseket, amelyeket a legújabb kutatások eredményei igazolnak.

Megdöbbentő egybeesés mutatkozik pl. Platón idealizmusa és a létfenntartó ösztönökből a tudatunk felé sugárzó információ által keltett kép között; tehát ha Platón eszmény-világát az evolúció, az élet fennmaradása szemszögéből közelítem meg, akkor az a megdöbbentő, de végülis teljesen ésszerű kép rajzolódik ki, miszerint az ideák, az eszményképek minden bizonnyal a létfenntartó ösztöneinkből a lelkiismeretünk közvetítésével a tudatunk felé közvetített képek, melyek a genetikai anyagunkban az évmilliók során lecsiszolódtak, és a létfenntartás számára legfontosabb fogalmakat és jelenségeket hozzák tudomásunkra, mint megvalósítandó "tervrajzokat".

Szerintem Platón sejtette meg elsőként a legjobban és a legáltalánosabban az emberi lélek és a genetikai anyagunk valóságos működését, az emberi élet lényegét, az élet fennmaradására irányuló, minden mást megelőző törekvéseit.

Az erkölcs lényegét is Platón írta le legjobban, mondván, hogy az erkölcs "isteni eredetű", vagyis nem az egyes emberek vagy csoportok, közösségek kénye-kedvétől, valamiféle "közmegegyezéstől" függő norma-rendszer, melyet helytől és korszaktól függően a társadalom résztvevői kialakítanak "tetszésük szerinti" erkölcsöt létrehozva, hanem isten (vagyis a lelkiismeretünk) által sugallt és kényszerített viselkedésforma, melynek legfőbb célja az emberi élet és általában az élet fenntartása.

Ha a Bibliában az "isten" szó helyére a lelkiismeret szót helyettesíted be, a mondat ugyanazt fogja azután is jelenteni, tehát a két fogalom lényege, működése, hatása az emberi gondolkodásra, érzésekre, tehát az emberi viselkedésre ugyanazt a hatást hozza.

Ez is alátámasztja az evolúciós szemlélet igazát: az embert a lelkiismerete vezérli, a vallásosokat az isten, de a kettő ugyanaz, csak míg a jobbérzésű emberek számára elég a lelkiismeret szava, addig a konokabbak számára szükség van az isten által képviselt elrettentésre is. Ezen kívül persze politikai, a hatalom megszerzésére és megtartására irányuló építmény is a vallás, így ennek megfelelően hatalmas mézesmadzagokat is tartalmaz, mint az örök élet és a bűnök alóli feloldozás stb., de ezek nyilvánvalóan hazugságok, és csak a népbutítást és a vallás fennhatósága alá történő betagozását célozzák, a hatalom érdekeinek megfelelően.

Tehát az antikvitás, az ókori filozófia is ugyanarról szól, mint a mostanában kibontakozó evolúciós szemlélet: az ember és általában, az élet fennmaradásáról, az élet folytatódásáról.

Ha előkeresed az idegélettan, az evolúció-kutatás, az etológia stb. legújabb eredményeit és az evolúciós szemlélet fényében tekinted ezeket és az antik filozófia megállapításait, akkor azt hiszem, be fogod látni, hogy az evolúciós gondolkodásmód az emberi viselkedést, az emberi természetet leíró jelenleg leghelyesebb elméleti megközelítés.

Én ezt "Az evolúció filozófiája" c. írásomban kísérlem meg megtenni.

Üdvözlettel H. L.