Fogalmazást kellene irnom. Valaki segitene?

(de szép ez a vers!) Vörösmarty arra utal a verssorokkal, hogy a jelenben - itt és most- tudunk valamit tenni, valamit érzékelni, valamit megfigyelni - mert csak a jelen van. A múlt csak emlékeinkben, a jövő csak vágyainkban, elképzeléseinkben - illuzórikusan van.

A jelen van.

Ha egy múltbéli eseménnyel akarok foglalkozni, például egy 100 éve írt szöveggel: a jelenbe hozom - az értő olvasással.

Az életnek értelme van, de értelmét nekünk kell belevinni - és ezt szintén csak a jelenben, jelenlétben tudjuk megvalósítani.

"kancsalul festett egek" - ez azt jelenti, ha elrugaszkodok a jelenből egy elképzelt világba,akkor annak eltorzíthatom vágyaim szerint a realitását és illuzórikus lesz - a jelenlétem is nem igazi jelenlét.

Könnyen eltolódik a vágyak világába és a vágyak ebben az esetben nem arról szólnak, hogy elmélyedjek a megismerésbe és megtaláljam benne a feladatomat ez lenne az értelme és egyben a boldogság is.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne?

Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;

A látni vágyó napba nem tekint;

Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:

Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,

Ki életszomját el nem égeté,

Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

Földön honát csak olyan lelheté.

-

Sok szenvedés forrása ez "kincs? hír? gyönyör" mert mind elmúlik, elvész, és csak fokozott vágy marad utána - telhetetlenség. Az élet értelme nem lehet a vágyak révén szenvedés fokozása, ez egy "elvarázsolt" ördögi állapot

- csak a jóra, a fényre, a világ világosságára - az értelmére, a szeretetre, a világ megismerésére, és a kifejezésre való törekvés - ez értelmet ad az életnek, és az igazi boldogság forrása.