Baktériumok jellemzése?

A baktériumok és vírusok felfedezése lehetetlen volt a mikroszkóp megalkotása nélkül, bár a római Varro i.e. II. században már kimondta: „Bizonyos apró, láthatatlan állatok, melyek a levegőben vannak, szájon vagy orron át a testbe jutnak és súlyos betegséget okoznak”. Bár a Leeuwenhoek felfedezte mikroszkóp láthatóvá tette a baktériumokat, de a régi idők tudósai már korábban is tudták, hogy léteznek kisebb élőlények is, amit később Ivanovszkij támasztott alá azzal, hogy beteg növények nedvét baktériumszűrőn átszűrte, majd ezzel a szűrlettel egészséges növényeket tudott megfertőzni. Ezeket a parányi lényeket azonban csak a mikroszkóp után, mintegy 300 évvel később megalkotott elektromikroszkóp segítségével kezdték el tanulmányozni.

Mikroszkopikus méreteiket leggyakrabban mikronban adják meg, mely értéke a baktériumnál 0,5-20µ, a vírusoké pedig a baktériumok és a fehérjék (10mµ) értékei közé esnek.

A baktériumok gömb- (kokkusz), pálcika- (bacilus) és fonal- (spirillum) alakban fejlődnek ki. A szokásosan értelmezett, maghártyával körülvett sejtmagjuk nincs, de ezzel egyenértékű nukleoid található bennük. A citoplazmát sejtmembrán borítja, amelyek kívül jellegzetes molekulákból felépült sejtfal fed.(Hiányos sejtfalstruktúrájú baktériumok is ismeretesek.) A citoplazmában nagy mennyiségű RNS mutatható ki, főleg a fiatal sejtekben. Ugyanitt riboszómák figyelhetők meg, amelyekben bioszintézis folyik.

A baktériumok általában kettéosztódással, hasadással, egyes fajok ivarosan, konjugációval szaporodnak. Kedvező körülmények közt az új sejt akár fél órán belül újra osztódhat. Kedvezőtlen körülmények között a sejt belsejében vastag falú spórát képeznek.

szaporodnak. Táplálkozás szempontjából a baktériumok kis része autotróf. Ezek vagy kémiai energiát (kemoszintetizálók) vagy a napfény energiáját (fotoszintetizálók) használják fel. Nagyobb százalékuk folytat heterotróf táplálkozást, ezen belül is túlnyomórészt szaprofita életmódot folytatnak (pl.: erjesztő, rohasztó, fénykeltő, hőtermelő szaprofitonok), de vannak paraziták és szimbionták is.

Amellett, hogy a baktérium által létrejött fertőzést manapság már minden további nélkül tudják kezelni, akár növényről, akár állatról vagy emberről van szó, fontos megemlítenem egy nem is olyan rég feltűnt baktériumos fertőzést, a tűzelhalást: az Erwinia amylovora nevű baktérium az almatermésűeket támadja meg, nagy károkat okozva ezzel. Növényi betegséget okoznak egyes Pseudomonas fajok is, pl. a dohányban. Állatoknál és embereknél egyaránt fennáll a bakteriális fertőzés veszélye, pl. orbánc, tüdőgyulladás, pestis, szalmonella fertőzés, skarlát, tífusz, kolera, szamárköhögés, szifilisz vagy kankó formájában.

Ennyit tudok,remélem segítettem.Jó tanulást!

Most ezt komolyan gondoltad?

Egyrészt benne vannak a könyvedben, másrészt létezik a google nevű csodálatos találmány is.

Ezek elég hosszúak, szerintem ne várd el senkitől, hogy leírja neked...

Utolsó vagyok. Itt keresgélhetsz esetleg, de szerintem google-lel jobban jársz.

[link]

A sejtek felépítése, jellegzetes sejtalkotók funkciói.

A sejt az élet legkisebb alaki és működési egysége. Minden élőlény sejtes felépítésű. Minden sejtre jellemző a határoló rendszer, az alapállomány, az energiaátalakító és az információhordozó rendszer. Elkülöníthetünk: prokariota és eukariota sejteket / állati és növényi sejteket. Az élőlényt a környezetétől egy határoló rendszer választja el. A sejtben ezt az elhatároló és összekötő működést a sejthártya végzi. A sejthártyának folytonosnak kell lennie, de nem lehet merev, mert akkor nem tudna nőni a sejt, ezért a sejthártya minden élőlényben egy kettős foszfatidrétegből álló, sűrűn folyó folyadék. A sejthártyán a foszfatidmolekulák között csak a kb. 1 nm-nél kisebb részecskék mehetnek át akadálytalanul. Így átfér: a vízmolekula, az O2 és a CO2 molekula, a monoszaharidok és az aminosavak. A kis méretű részecskék tehát diffúzióval közlekednek a sejthártyán keresztül, mindig a számukra kisebb koncentrációjú (koncentráció grádiens) hely felé. A makromolekulák, illetve a nagyobb koncentrációjú hely irányába közlekedő molekulák aktív transzporttal jutnak át a sejtmembránon. Az aktív transzporthoz energia (ATP) és felszíni érzékelő és szállító molekulák szükségesek. A sejthártyához nagyon hasonló hártya a sejt belsejében is található. Ez az endoplazmatikus retikulum, amely a rajta elhelyezkedő, enzimként működő fehérjékkel felszínt képez a különböző biokémiai folyamatokhoz. Ez csak eukariota sejtekben található. Az ER a sejt belő terét szétválasztja, ami előnyös a biológiai folyamatok szempontjából, mivel azok csak az egyik irányba tudnak lejátszódni. Két típusa van: SER=simafelszínű ER, és a DER=durvafelszínű ER. A SER feladata a lipidek szintézise és az anyagátalakítás. A májsejtekben a méregtelenítésben kitüntetett szerepű. A DER-t a membrán felszínén lévő riboszómák teszik szemcsézetté. A riboszómák a fehérjeszintézis helyei, itt termelődnek a sejt saját fehérjéi. Olyan bontóenzimeket is termel, amelyek képesek lebontani a sejtbe endocitózissal bekerülő tápanyagokat vagy az elöregedett sejtalkotókat. Ezeket a DER-ről lefűződő, bontóenzimmel telt hólyagokat lizoszómának nevezzük. A Golgi-készülék vagy Golgi-apparátus kapcsolatot teremt az ER hártyája és a sejthártya között. A Golgi-készülék más membránba csomagolja át a kiürítendő anyagot, a membránalkotók egy részét szintetizálja, a becsomagolt anyagot töményíti, válogatja, és a kész hólyagokat a megfelelő helyre irányítja. A sejthártyán át a sejtbe kerülő anyagok a sejt alapállományába, a sejtplazmába jutnak. A sejtplazmában megy végbe az anyagok átalakítása. Az eukariota sejtekben lehetnek anyagátalakításra elkülönült sejtszervecskék, amelyeknek a kiindulási anyagokat és a kémiai rekciót katalizáló enzimeket kell tartalmazniuk. A sejtplazmában az enzimként működő fehérjemolekulák viszonylag rendezetten helyezkednek el, ugyanakkor ez a felépítés nem merev, lehetőség van az állandó, dinamikus változásra. A sejtplazma nagyon sűrűn folyó, viszkózus anyag. Ide ágyazódnak be a sejtszervecskék, így az enzimfehérjék egyben struktúrafehérjék is, mivel szerkezetet hoznak létre a sejtszervecskék beágyazódásához. A sejtplazmának mozgató szerepe is van, hiszen az egész sejtet finom fonalrendszerek hálózzák be. A fonalak segítségével mozognak az egyes sejtalkotók a sejtben, osztódáskor ezek fűzik ketté a sejtet, valamint szerepük van a sejtek alakjának a kialakításában is. A sejtplazma kémhatása ált. enyhén lúgos. A lúgos kémhatáson a fehérjék savas oldalláncairól és az ATP foszforsavairól a H+-ok disszociálnak, ezért a sejtben a legtöbb fehérje és az ATP negatív töltésű. A féligáteresztő sejthártyán át a fehérje- és ATP-molekulák nem juthatnak ki a sejtből. Ez a sejtplazmára jellemző neg. töltéssúly kialakulásának egyik oka. A sejtplazmában bizonyos ionok más koncentrációban vannak jelen, mint a sejten kívüli környezetben. A sejten kívüli tér pl. lehet a tengervíz, amely 0,9 tömeg%-os NaCl-oldat. Érdekes, hogy a soksejtű szervezetek is ugyanezt a NaCl-koncentrációt tartják fenn a sejtjeik környezetében. (Egyik bizonyíték arra, hogy az élet a tengerből származik) A sejt a sejtplazmából állandóan kiüríti a bejutó Na+-okat, és helyette K+-okat vesz fel. A Na+-K+-pumpát működtető membránfehérje 3Na+-t ürít, és ezzel együtt 2K+-t juttat a sejtbe, 1 ATP bontásának energiájával. Ezzel nemcsak koncentrációkülönbséget hoz létre két ion szempontjából, hanem a sejt belső negatív töltésének a fenntartásában is szerepet játszik. A sejten belül túlsúlyban vannak a negatív töltésű fehérje- és ATP-molekulák, valamint a pozitív töltésű káliumionok. A sejten kívüli térre a pozitív nátrium- és negatív kloridionok többsége jellemző. Mitokondrium: sejtlégzésért felelős, nem tud beleolvadni a többi membránba, kettős membrán-réteg, DNS, RNS található benne. Citoplazma: vizes közeg, kötött víz (hidrátburkok egysége), ionok: K+, Na+, Ca2+, Cl-, HCO-3, fehérjék , neg. töltéssel rendelkezhet, kevés aminosav=peptid, funkciójuk: enzim, váz-szerkezet (sejt alakformáló pl.:aktin, miozin). Sejtmag: DNS (örökítő anyag, 48 kromoszóma), osztódásnál megkettőződik (szintézis), mitózis: számtartó osztódás, meiózis: számfelező osztódás/ Exocitózis: a Golgi-hólyag membránja összeolvad a plazma membránnal – kikerülnek a hormonok a sejten kívülre / Endocitózis: bekebelezi az anyagot a sejt (majd lizószómával emészti meg) / Autoszomális betegség: ha a membrán felszakadSejt: A protoplazma legdifferenciáltabb formája a sejt (cellula).Alkotói:citoplazma (cytoplasma), járulékos alkotórészek, vagy sejtorganellumok, mag(nukleinsavak:sejtek kialakítása, fehérjeszintézis, sejt életjelenségei, tulajdonságok továbbvitele, emlékezés) Az egysejtű (protozoon) valóban önálló szervezet, saját mozgása, anyagcseréje, növekedése, és szaporodása van. A magasabb rendű szervezet sejtjei azonban már elveszítették önálló tevékenységüket, és működésük a szervezet egészének összerendezettségében zajlik le. Az összehangoló, irányító tevékenységet az idegrendszer végzi megfelelő kémiai közvetítők (mediátorok) révén.A szervezet egységes, oszthatatlan egész, amelyben a részek hatnak az egészre, és az egész a részekre.

A sejt alkotórészei: Belső rész: A citoplazmába ágyazva különböző járulékos alkotórészeket (sejtorganellumokat) találunk: -endoplazmás retikulum: felszínén riboszómák találhatók, melyek a fehérjeszintézisben játszanak nagy szerepet.-citocentrum: a sejt osztódásában és a mozgásjelenségekben van nagy szerepe-mitokondriumok: lemezes szerkezetűek, fontos enzimrendszereket tartalmaznak és elsősorban a sejt anyagcsere oxidációs folyamataiban vesznek részt. Lehet bennük RNS, DNS. Dupla falúak, a belső fal nagyobb, ezért hullámos. Szerepe van a sejtlégzésben, mitokondriális betegségek kialakulásában, amelyek anyai ágon öröklődhetnek és a glükózlebontás során energiafelszabadításban.-riboszómák: biokémiailag ribonukleinsav-tartalmú szemcsék, és a sejt fehérjeszintézisében van nagy szerepük-Golgi-apparátus: a sejt szekréciós tevékenységében vesz részt-vakuolumok: a citoplazmában ideiglenesen jelenlévő különböző anyagok.-lizoszómák: feladatuk a sejtbe került anyagok emésztése. Sejtmag (nucleus):Általában a sejt közepén, vagy excentrikusan helyezkedik el. Nagysága változatos, kb.5-25 mikrométer átmérőjű. A mag gyakran gömb alakú, de vannak pálcika és orsó alakú magvak is. A sejteknek rendszerint egy magvuk van, de akadnak két-, sőt többmagvú sejtek is.Részei:-maghártya-magnedv-kromatinrögök (DNS) A kromatin a sejt osztódásakor fonalas formát vesz föl, ezek a kromoszómák, a melyeknek az öröklődésben van fontos szerepük, és minden valószínűség szerint az öröklődési tényezőket, a géneket tartalmazzák.-magvacskák (nucleolusok) (RNS)

Fogalmak: Eukarióták: A citoplazmától elkülönülő sejtmaggal rendelkező egysejtűek.Endocitózis: Anyagok bejutása a sejtbe, membránhólyagocskák lefűződése útján.Exocitózis: Anyagok leadása a sejtből az anyagot tartalmazó hólyagocska, és a membrán összeolvadása útján.Autophagia, autolizis: A sejt önmagát emészti.Parakrin kommunikáció: a kémiai kommunikáció egy formája, amelyben a küldő sejt a közelében lévő néhány-néhány száz vagy ezer sejt felé küld információt a sejtközötti tér közvetítésével Autokrin kommunikáció: a kémiai kommunikáció egy formája, amelyben a küldő sejt saját működését befolyásolja a kibocsátott anyag (pl. ürítés korlátozása, visszacsatolásEndokrin (hormonális) kommunikáció: a kémiai kommunikáció egy formája, amelyben a küldő sejt a vér közvetítésével számos, gyakran egészen távoli sejtnek küldhet információtNeurokrin kommunikáció: a kémiai kommunikáció egy formája, amelyben a küldő idegsejt, a kibocsátott anyag pedig (a szinaptikus résen át) egy vagy néhány közelben lévő, másik ingerlékeny (ideg-, izom-, esetleg mirigy-) sejtre jutva fejti ki hatását

Egyszikűek és kétszikűek összehasonlítása, néhány csoportja.

Kétszikűek. Magjuk két sziklevéllel csírázik. Gyökérzete főgyökér rendszerű, levele főerezetű. A virágok felépítése a csészéből és a pártából álló kettős virágtakaróból áll. Rózsafélék, kökény, borsó, akác.

Egyszikűek. Magjuk egy sziklevéllel csírázik. Gyökérzetük mellékgyökér rendszerű, levél erezetük párhuzamos. Virágtakaró levelei nem különülnek el csészére és pártára, leples virágtakarója van. Liliom félék, vöröshagyma, tulipán.

3.tételhez használható.Első válszoló voltam.Bocs,ha a 2.tétel hosszú,esetleg bonyolult.Válogasd ki belőle,ami nektek kell.

Törvényei

Uniformitás törvénye, amely kimondja, hogy ha homozigóta szülőket keresztezünk, az utódnemzedék összes tagja genotípusában és fenotípusában is egyforma.

Hasadás törvénye, mely szerint ha eltérő genotípusú homozigóta szülőket keresztezünk, az első utódnemzedékben a szülői tulajdonságok nem olvadnak össze, hanem ezt a nemzedéket továbbkeresztezve változatlanul megjelennek a második utódnemzedékben.

Független öröklődés törvénye, amely kimondja, hogy a különböző tulajdonságok egymástól függetlenül öröklődnek.

Története [szerkesztés]

Ez azonban csak akkor igaz, ha a vizsgált tulajdonságokat meghatározó gének nem ugyanazon a kromoszómán, egymás közelében vannak (akkor ugyanis kapcsoltságról, kapcsolt öröklődésről beszélünk, mert ezek jellemzően együtt öröklődnek tovább).

Johann Gregor Mendel nagyon szerencsésen választotta ki a borsó tulajdonságait. Hét tulajdonságpár öröklődését kísérte figyelemmel, és később kiderült, hogy mind a hét génje más-más kromoszómán helyezkedik el. Kísérleteihez 22 borsófajtát használt, amelyek tehát a következő hét jól elkülöníthető alternatív változatokkal rendelkeztek: sárga vagy zöld magszín, gömbölyű vagy ráncos mag, zöld vagy sárga éretlen hüvelytermés, hosszú vagy rövid szár, a tengelyen egyesével sorakozó vagy a szár csúcsán csoportosuló virágok, egyenletesen domború vagy befűződött érett hüvelytermés, piros vagy fehér virágszín.

Mendel a kísérleteinél homozigóta szülőkből indult ki. A homozigóta szülőkhöz a következőképpen jutott: a kiindulási egyedek utódait nemzedékről nemzedékre önbeporzással beltenyésztette. Ha egy adott tulajdonságra (például a magalakra) nézve mindig csupán a szülőkre hasonlító utódot kapott, akkor ezek homozigóták voltak. Így állított elő biztosan homozigóta gömbölyű, illetve ráncos magvú borsónövényeket, ún. tiszta származéksorokat.

Az uniformitás (hasonlóság) szabálya szerint az első hibridnemzedék (F1) valamennyi egyede egyforma. Az F1 nemzedék minden egyede heterozigóta. Fenotípusa a domináns-recesszív öröklésmenetben a/domináns tulajdonság, az intermedier öröklésmenetben pedig az intermedier tulajdonság.

A szegregáció (hasadás) szabálya kimondja, hogy a második hibridnemzedékben (az F2-ben) a szülői tulajdonságok szétválnak. Ennek az a magyarázata, hogy a második hibridnemzedék egyedei között a heterozigóták mellett a homozigótak is megjelennek.

A reciprocitás (fordítottság, ellentettség) szabálya szerint a tulajdonság öröklődése szempontjából lényegtelen, hogy melyik szülő örökítette. Például a gömbölyű és a recés magvú borsó keresztezésekor Mendel ugyanolyan öröklésmenetet tapasztalt akkor is, ha az anyanövény recés és az apanövény gömbölyű magból fejlődött ki. Vagyis az AA x aa, illetve az aa x AA keresztezésekből kiinduló öröklésmenetek megegyeznek, az öröklődő tulajdonságok tekintetében a szülők felcserélhetők, megfordíthatok. Ez a Mendel-szabály csak korlátozottan, az ún. testi kromoszómákon (autoszómákon) elhelyezkedő gének által meghatározott tulajdonságok öröklődésére érvényes.

A tesztelő keresztezés során az ismeretlen genotípusú egyedet recesszív homozigóta egyeddel kell keresztezni. Ha a tesztelő keresztezés 100%-san domináns tulajdonságú egyedeket eredményez, a kérdéses egyed genotípusa domináns homozigóta. Ha viszont a tesztelő keresztezés eredményeként 50%-ban domináns és 50%-ban recesszív tulajdonság jelentkezik, a kérdéses egyed genotípusa heterozigóta.

Az eddig tanulmányozott öröklésmenetekben mindig csak egyetlen tulajdonságpár öröklődését vizsgáltuk (monohibrid öröklésmenet).

A tulajdonságok több nemzedéken keresztül követett öröklődése az öröklésmenet. Ennek leírásakor egyezményes jeleket használunk. A szülőket P-vel jelöljük. (A P betű a latin parentes = szülő szó kezdőbetűje.) Az utódokat (a latin filialis generatio = utódnemzedék elnevezés kezdőbetűjével) az F betűvel jelöljük. Az F betű alsó indexe (F1, F2 stb.) azt mutatja meg, hogy a szülőktől számított hányadik utódnemzedékről van szó. A keresztezés jele: x.

4.tétel,még mindig első válaszoló

Remélem ez kell,de nem tudom mennyire részletesen

Nagyon szívesen, én is remélem,hogy jól sikerült a teszt!

Örülök,hogy segíthettem!

Az utolsó háromban nem tudtam segíteni,nem engedett gépezni a 9 hós kisfiam.:)