Azt a házit kaptam hogy:ha te döntenél, akkor milyen tantárgyakat vezetnél be?

Valami támpont? Tantárgy? Életkorod?

Én azt írnám, hogy nem vezetnék be semmi újat, de párat azért megszüntetnék :)

Hát helyetted nem tudom megírni, de pár ötlet, hogy én mit vezetnék be:

Általános iskola:

-Táplálkozás alapjai: Csodát nem kéne tőle várni, tehát nem dietetikus képzés, mindössze annyiról szólna, hogy megismertetnék a gyerekekkel, mi az a cukor, mi a szénhidrát, zsírok, fehérje - melyikre miért van szüksége a szervezetnek. Biológiai keretében van hasonló, de szerencsére mindig igyekeznek úgy összeállítani, hogy a gyerekek egy kukkot ne értsenek belőle. Ez annak a gyakorlatiasabb változata volna, célja kb. annyi, hogy az élelmiszereken feltüntetett tápérték táblázatokat értelmezni tudják.

-Erdő-mező és ipar: Ennek igazából az lenne a lényege, hogy rendszerekre és technológiai folyamatokra lássanak példát a gyerkőcök. Például hogy miért van szükség vadgazdálkodásra, az hogyan működik, miért nem úgy csináljuk, mint az ősember, ha enni akar. Hogyan termelünk gabonát és abból miként lesz kenyér. Miért kell az érceket kibányászni, hogy abból fém legyen és abból autó. Elismerem, ha ezt nem mélybemenően tanítják, akkor hasznossága megkérdőjelezhető, de egyrészt az ismeretterjesztő csatornákon futó "hogyan készült" műsorok baromi nagy népszerűségre tettek szert (ami azt jelenti, hogy mégiscsak érdekli és leköti az embereket a téma), másrészt rögtön látnának egy csomó role-modellt a fiatalok. Ugyanezt meg lehetne csinálni szolgáltató és K+F szektorral is, de azt már kicsit bonyolultabb megmagyarázni, hogy miért van szükség műkörömépítőkre és viselkedéskutatókra, úgyhogy alapszinten inkább ennél kéne maradni. Technika óra keretében meg inkább kéne a gyakorlati kézügyességre tanítani a gyerekeket, semmint könyvfejezetek bemagolására.

-Méréstechnika: Aki egyetemen tanult ilyen tárgyat, az most bizonyára bolondnak tart, hogy mit akarok én hetedikes-nyolcadikos gyerekeknek mérést oktatni. De ez igazából csak egy fizikát kiegészítő alapozó tárgy volna, ami lexikálisan a mérést körüllengő elméleti problémákkal foglalkozna - miért mérünk, mi az az SI (esetleg más mértékegységeket is bemutathatna), meg persze gyakorlati oldalról lehetne a gyerkőcökkel játszogatni, hogy most mennyit mutat a hőmérő jeges vízben, stb. Ha távolabbi tudományterületekre is ki akar kacsintani, akkor mondjuk közgazdasági mérőszámokat is bemutathatna (GDP, GNP), de ott is csak a legegyértelműbb dolgokat.

Középiskola:

-Tudománytörténet: A reál és humán tárgyak között lenne átvezető, hogy lássák a diákok, hogy a kettő nem valami átjárhatatlan terület, amit szigorúan el kell különíteni. Ráadásul azok tanítását is megkönnyítené. Az ókortól a modern korig taglalná, hogy miként kik mit fedeztek fel, az mire volt jó, hogyan hatott az emberek hétköznapjaira. Fizikai, földrajzi, mérnöki felfedezésekről szólna, max fél vagy egy évig tanulnák. Ha érettségi körüli, idősebb diákoknak tanítanák, akkor esetleg hozzá lehetne csapni a neveléstörténetet, hogy megértsék, miért van értelme ezeket a felfedezéseket oktatni, korábban hogyan csinálták, stb. (vagy igazából mégse, mert rájönnének, hogy az ókorban színvonalasabb volt az oktatás, mint ma Magyarországon)

-Izmusok: Igen, ennyi a címe, hogy "-izmusok", ez is inkább idősebb diákoknak. Először hülyeségnek tűnhet, de egy tárgyban lehetne egyesíteni a filozófiát és a művészettörténetet (bár azon belül az oktatásug nyílván némileg elkülönülne). Semmi másról nem szólna, csak arról, hogy időrendben végigmennek a különféle irányzatokon és megértik, hogy azoknak mi értelme volt. Aztán esetleg eldönthetik, hogy nekik melyik a kedvenc -izmusuk és kiselőadást tartanak belőle.

-Gazdasági és jogi alapismeretek: A kettő eggyütt, mindnek a java. Kizárólag gyakorlati oldalról közelíteni a témát, tehát érdektelen, hogy ismerjék a dolog történetét vagy működését. A cél annyi volna, hogy megértsék mondjuk a mérleg fogalmát és használni tudják mondjuk a saját pénztárcájukhoz, jogi oldalról meg hogy tudják, ha valaminek a szabályozására kiváncsiak, azt hol keressék és értelmezni tudjanak egy törvényt.

"Táplálkozás alapjai"

Ezt biológia és természetismeret órán kell megtanítani, mindek erre külön tárgy...

"Erdő-mező és ipar:" Ezeket is a meglévő tárgyak keretében lehetne oktatni, csak ugye hogyan, mikor lehet hogy a tanárnak fogalma nincs róla. Akkor hogy legyen a gyereknek?!

"Méréstechnika": Ezt fizika keretében kell tanulni. Emelt szinten van is, színvonalasabb helyeken, legalább a hibaszámításig bezárólag.

Csak ez megint olyan dolog, h. fizikát gyakorlatilag már nem tanítanak, mérnöktanárok meg legfeljebb szakközépben vannak, a többi tanárnak meg fogalma nincs mi az a méréstechnika...

"Tudománytörténet: A reál és humán tárgyak között lenne átvezető". Ez nevetséges, nincs olyan tanár, akinek ehhez megfelelő képesítése lenne...

Teljesen más a szemléletmódja a reáltudománynak és a humán ismereteknek.

"Gazdasági és jogi alapismeretek": Ez még a szakmában dolgozóknak sem könnyű... Nem is értem hogy írhatsz ilyeneket. Törvényt értelmezni meg sokszor külön jogász kell, mert aki olvasott már ilyet, az tudja h. milyen... Általános és középiskolás diákok gyakran komoly olvasásértési nehézségekkel vannak, hogy értelmezzenek akkor jogi törvényt...

Mellesleg megtanulni meg kb. teljesen felesleges, mert amit most megtanulsz, hamar elavul.

Aki meg a szakmában van, az meg tudja, hogy napi szinten mennyi változást kell nyomon követni...

Visszatérve a kérdező kérdésére, ha nekem kéne megírnom a fogalmazást, akkor azt fejteném ki, hogy nem új tárgyak bevezetésére lenne szükség, hanem a meglévő tantervek alapos átdolgozására, és a célnak megfelelően való átalakítására, értendő ezáltal a heti órakeretszám is tantárgyanként.

Ideje lenne ezentúl azonos súlyúvá tenni a humán és reáltárgyakat, mert jelenleg a humán tárgyak legalább 30-40%-os túlsúlyban vannak...

Autóvezetés:

Ellopta a szülei kocsiját egy kisfiú, hogy meglátogathassa a nagyit

[link]

:D