Janus Pannonius: Pannónia dicsérete verselemzés kéne! Minél hamarabb! Miben tudnátok segíteni?

Rege a csodaszarvasról

Arany János írásmódja itt-ott eltér a mai helyesírástól. Régiesen fejezi ki magát. Érezteti, hogy régi idõkbe vezeti az olvasót, a magyarok ködbe veszõ múltjába. Nemes zengést ad így a mûnek. Ágról ágra helyett ágrul ágra, szájról helyett szájrul szájra változatot ír, melyet egyes magyar tájakon még ma is hallhatunk.

Költõi képekben gazdagon mesél.„Fû kizöldül ó sirhanton, Bajnok ébred hõsi lanton” — tömören, szépen fejezi ki a gondolatot: ahogy a fû zöldül ki a régi hõsök sírján, úgy támad fel a régi idõk két bajnoka, a hun—magyar legenda hõsei, a nemzetalapító Hunor és Magyar.

Az Árpád-házi királyok és az Anjouk korában az udvari krónikások jegyezték föl a magyarok eredetmondáit, melyek szájhagyomány útján maradtak fenn. A krónikák szerint az ázsiai pusztákon élt egy szittya (más néven szkíta) lovasnép, amely vadászattal, halászattal és állattenyésztéssel foglalkozott.

A szittya királynak, Ménrótnak (más néven Nimródnak) feleségétõl, Enéhtõl két fia volt: Hunor ésMagyar. A monda szerint a két fiú ötven-ötven vitézzel vadászgatott a pusztán, s egyszer csak egy nõstény szarvas tûnt föl elõttük. Napokon át üldözték, de nem tudták elejteni. A szarvas Dúl és Belár földjére csábította a vadászokat, majd végleg eltûnt a vitézek szeme elõl. A két király épp távol volt a törzs férfijaival, csak a lányok voltak otthon. Hunor, Magyar s a száz legény magukhoz ragadta õket. Házasságukból Hunor népének utódai lettek a hunok, Magyaréi pedig a magyarok.

Számos nép eredetmondájában elõfordul a lányrablás, amellyel két nép egyesül — például a rómaiaknál.

Arany János tervezte, hogy pótolja a magyarok hiányzó õsi eposzát. A krónikákból indult ki, s a történetírók munkáit figyelembe véve írta meg a magyarság eredetét. A „világhódító” hun fejedelem, Attila és öccse, Buda történetét Buda halála címmel, Attila fia, Csaba legendáját pedig Csaba királyfi címmel írta meg. Ezek a mûeposzok befejezetlenül is igen értékesek. A Rege a csodaszarvasról címû epizód a Buda halálában található.

Arany olyan versformát választott, amely a népköltészetre jellemzõ.

A költemény verselése páros rímes, hangsúlyos felezõ nyolcas. A sorok nyolc szótagból állnak, melyek elsõ és ötödik szótagja hangsúlyos. A negyedik szótag után rövid szünetet érzünk. Ez a forma a legõsibb versformának tekinthetõ a magyaroknál, de több más népnél is megtaláljuk, például a finneknél, a Kalevalában.

Arany páros rímet alkalmaz, a népdalok névtelen énekeseihez hasonlóan: a négysoros versszakok elsõ és második, majd harmadik és negyedik sora cseng össze egymással.

A költeményben megfigyelhetõ egy ismétlõdõ versszak, olykor némi változtatással. Ez a mû refrénje.

A refrén itt a népköltészeti alkotások keletkezését, terjedését és fennmaradását érzékelteti: „Száll a madár ágrul ágra, / Száll az ének szájrul szájra”. A párhuzam azt fejezi ki, hogy miként a madár száll ágról ágra, úgy adják át egymásnak az emberek a népköltészet kincsét.

Janus Pannonius: Pannónia dicsérete

Pannónia dicsérete egy olyan korban született,mikor az ész kezdett fölemelkedni,de egy "nemzeti" királyságban még latinul szóltak a költők.

"Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,

S most Pannónia is ontja a szép dalokat.

Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,

Szellemem egyre dicsőbb és általa híres e föld!"

Janus Pannonius (1434-1472) a magyar költészet megteremtője,alig 38 évet élt,azonban az utókor kiemelt humanistaként,költőként és püspökként tartja számon ma is.Egyik legismertebb műve a Pannónia dicsérete (eredeti címén Laus Pannoniae) 1465 körül jött létre,Magyarországon.Műfaját tekintve epigramma,ami egy ősi görög műfaj két szerkezeti tagból áll bevezetőből (előtag) és a csattanóból (utótag).Hosszukból és szerkezetükből adódóan meglehetősen velős és rövid művek az epigrammák.Egyik legjobb példa a Pannónia dicséretén kívül a Kr. e. V. században elesett spártai katonák sírfelirata:

"Itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiknak,

megcselekedtük, amit megkövetelt a haza"

A mű időmértékes disztichon verselésű,s az előbb elmondottakhoz hasonlóan rövid,velős,bevezetőből,s egy szellemes lezárásból áll.Janus Pannonius ebben a négy sorban leginkább a reneszánsz költőhöz méltóan, az öntudat megfogalmazását tartja szem előtt, s s ezt ki is hangsúlyozza ("Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld") , ezáltal kíván saját versének főszereplője lenni, a középpontba kerülni.Ennek hátterét valószínűleg az adhatta,hogy Janus Pannonius életének első felét a reneszánsz Itáliában élte,s rajta "ragadt" ott nem kevés humanista műveltség.Hazájába hazatérve azonban fájóan szembesült a feudális állapottal.Így magyarsága és humanistasága küzd a versben,ami egész magyarországi költészetére jellemző,még ha a mű egy kivételt is állít látszólagos optimizmusával.

Mátyás anyja:

Történelmi ballada

Arany János műve történelmünk híres alakjairól, a Hunyadi-család tagjairól szól balladaformában, ezért műfaja törté­nelmi balla­da. Középpontjában Szilágyi Erzsébet, Mátyás édesanyja áll, aki fiáért aggódik.

A mű szerkezete

Az első rész (1–6. versszak) bemutatja Mátyás életének egyik fontos eseményét: megtudjuk, hogy Prágában raboskodik. Édes­anyja levelet ír neki, melyben megígéri, hogy hamarosan kisza­badítja.

A második rész (7–16. versszak) a levél eljuttatásáról szól. Az ismétlések és fokozások erősítik a mű dráma­iságát, amely a holló megjelenésével éri el a tetőpontját. A madár üldözése, a vadászat késlelteti a befejezést.

Az utolsó két szakasz a történet lezárása. Mátyás válaszának megérkezése megnyugvással tölti el az anyát, így a mű a balladák nagy részével szemben szerencsés kimenetelű.

A rím és a ritmus

A mű feszültségét a ritmus és a rím fokozza. A hat szótagos sorok végig össze­csengenek, míg a rövidebb sorok csak esetenként rímelnek. A ritmust a rövidebb sorok felgyorsítják.