Tudnátok írni a Jókai Mór: A kőszívű ember fiai c. könyvből: romantikus tájfestést és nagy szenvedélyeket?

Tájfestés:

A királyerdei ütközetet: A híres isaszegi csata színhelye a Királyerdő.Olyan régen történt ez már; húsz ősz lehullt lombja fedi ezt már! Ezer ember közül egy ha tudja, mi volt az a Királyerdő!

Egy erdő, amelynek minden fája történetet mondó emlék. Egy erdő, telve ünnepélyes suttogással; hol a lombnak szelleme van, hol a fűszál emlékezik, hol a geszt sarjadékiban hősök piros vére szivárog, hol a zöld moha álmokat lát, s a zúgó lomb kibeszéli azokat.

Az isaszegi ütközet tere az, mely tartott egyik tizenkét órától a másikig, déltől éjfélig.

Ez a vadrózsabokor itten fehér-piros virágaival egy kis gömbölyű halom felett, tizennégy vitéznek tart árnyékot, kiket oda együvé temettek.

A nagy kövek azért vannak odahengerítve, hogy a vadak szét ne hordják csontjaikat.

Annak a százados bükkfának az oldalában azt a két nagy dudorodást két ágyúgolyó okozta. A fa benőtte azokat kérgével.

Ezek a szétszórt kövek itt a réten annak a mészkemencének a maradványai, amit szétszedtek a honvédek, s mikor töltényük elfogyott, kövekkel hajigáltak az ellenségre. Ez a szederindás pagony itten, melyből kormos, égett faderekak merednek elő, az a hely, melyet Jellasics felgyújtott háta mögött, hogy üldözőit feltartóztassa.

S ez a levágott fatörzs azon asztal, melyen a magyar vezér azt a napiparancsot írta, mely röviden így szól: „Ma vagy győznünk kell, vagy visszamennünk a Tisza mögé!”

Azok a sötétzöld foltok itt-ott a pagonyban, mik száraz nyáron sem asznak el soha, most is meghozzák kék harangvirágaikat, mintha ők akarnák pótolni a lélekharangot valakinek az üdvéért.

Egy nagy tisztás közepén pedig van egy széles, kerek tér, melyen örökké száraz a fű. Ott verekedett két ellenséges lovasdandár, s úgy elgázolta a mezőt, hogy még most is kopár bele

Szia !

Igen, én is erre gondoltam, amelyet az előttem válaszoló írt, ez egy valóban nagyon szép, és hazafias rész a regényben.

Ha jól emlékszem egy másik, romantikus tájleíró rész, az orosz tél bemutatása, amikor Leonin és Ödön hazafelé tartanak, szánon utaznak az orosz vadonban.

A nagy szenvedélyekre példa Baradlay Richárd és Edit szerelme, vagy B. Ödön és Aranka szerelme.

Edit kihallgatja nagynénjei és az apácafőnöknő beszélgetését, ahogy Richárd megöléséről, annak tervéről tárgyalnak, majd Edit és az anya találkozása, /anyai szenvedélyről is van szó !/ majd a hazaszeretet fellángolása Richárd és huszárjai esetében, majd újra Edit, aki a zárdában zokszó nélkül tűri a büntetést szökése miatt.

Sok van ilyen a regényben, álszent szenvedély is, Plankenhorst Alfonsine és Jenő kapcsolatában, a bécsi forradalom napjaiban.

Megjelenik a gyűlölet is, mint szenvedély, amikor P. Alfonsine felkeresi Haynaut a Hadbíróság főnökét, és halált kér Richárdra és a Baradlayakra.