Berzsenyi Dániel Horác című műve milyen szerkezeti egységekre tagolódik?

Berzsenyi versének kezdő szakasza a Horatius-mű parafrázisa: a Soracte hegyből így lesz Kemenes és Ság, a fagyos téli tájból hófúvás, viharos északi szél (Boreas). Míg Berzsenyi kortársai inkább csak a neveket változtatták magyarra, ő az egész versvilágot teszi félelmetessé. Megtartja az eredeti mű beszédhelyzetét (beszélő és megszólított) és nézőpontját. De míg Horatius valóban szól valakihez (a versnek megnevezett megszólítottja van), addig Berzsenyi verse önmegszólító, s hiányzik belőle a beszélő és megszólított viszonya: az idősebb, bölcs barát kedélyes tanácsai, utasításai.

Szólhatna Berzsenyi verse a megidézetthez, vagy lehetne a beszélő maga Horatius, de ezeket az értelmezési lehetőségeket a második szakasz indító sora – „Halljad Flaccus arany lantja mit énekel:” – megszünteti.

A 2. és 3. versszakban Berzsenyi a Horatius-műből idéz, viszonylag pontosan megtartva a Thaliarchushoz logikai menetét, ugyanakkor fölerősödik a borongósság, szomorúság, az idő múlása, az öregedés miatti keserűség. A fiatalság-öregség szembeállítása – ellentétben az eredeti mű életkedvével, vidámságával –, az idilli, játékos szerelem pedig forró szenvedéllyé magasztosul.

A verszárlat idő-metaforája a Leuconoe sorait idézi, s a mű végére kerülve nagyobb nyomatékot kap. Az „élvezd a mát” üzenetből a keserű, lemondó „...míg lehet élj, s örülj” lesz. E verszárlathoz hasonló Berzsenyi másik versének, a Barátomhoz címűnek híres sora is: „Minden órádnak leszakaszd virágát,...”.

Ha beírtad volna a neten kiadta volna a hasznos oldalakat.