Valaki segitsen holnapra kellene egy érvelő esszét irnom Kaffka Margit a nőkről?

A női szerepek helyzete, változása a társadalomban és a művészetben párhuzamos és ellentétes

tendenciákat is mutathat. A feltett kérdésre sokféle jó válasz adható, függetlenül attól,

hogy az antikvitástól napjaink irodalmáig milyen példák alapján érvel a vizsgázó, vagy hogy

példái egyazon korszakból, netán egyetlen műalkotásból származnak, vagy nagyobb a

különbség közöttük.

A huszadik század „új nőideáljára” külön kitér az idézett szöveg. Itt a huszadik század első

felétől a saját korunkig számos jelenség említhető, az irodalmi egyenjogúságra, önérvényesítésre

törő asszonytól (Kaffka Margit) a mai „szingli”-ig. A válságos és értékes kettősség

szintén arra utal, hogy nagyon különböző szempontokból lehet e jelenséget bemutatni.

A feladat többféleképpen oldható meg, ahogyan a példaként közölt alábbi három megközelítésmód

is jelzi:

A jelölt választ egy művet, és érvekkel szembesít egymással karakteresen különböző nőalakokat,

más művek más élethelyzetű nőalakjaira, esetleg az új nőtípus „válságos” és „értékes”

szerepére is utalva.

A jelölt a Kaffka-idézet értelmezéséből indul ki, és fejtegetésében utal, hivatkozik karakteresen

különböző nőszerepekre, irodalmi nőalakokra; esetleg értelmezi az új nőtípus jellemzőit.

A jelölt az idézetben említett új nőtípus (nőideál) „válságos” és „értékes” voltát értelmezi,

ennek összevetésével indít, és kontrasztként hoz példákat korábbi és/vagy mai női sorsokra,

nőtípusokra.

Lehetséges utalások nőalakokra:

– a népmesékből (tündérek, boszorkányok, királylányok, „hamupipőkék” stb.)

– a mitológiából (istennők)

– különböző korszakok példázatos nőalakjai (antikvitás: pl. Pénelopé, Kalüpszó; Antigoné,

Iszméné; középkori trubadúrlíra hölgyei; Izolda, Beatrice)

– nőtípusok, női szerepek, magatartásformák: a hű (Pénelopé), az önfeláldozó (Antigoné), a

lélekmentő (Szonja), a lázadó feleség és a (hős) anya (Baradlayné), a mítikus gonosz

(Mirigy), Tünde és Ilma mint két lehetséges női magatartás, a házasságtörő (Anna

Karenina, Bovaryné, Ágnes asszony), a lélekvezető (Beatrice), „figyelmeztető” (Kurázsi

mama leánya stb.)

– női szerepek dramaturgiai szerepe szerint: a tragika (Antigoné, Gertrudis), a naiva (Ophélia,

Melinda, Iluska, Zách Klára, Noémi, Ágika (Örkény: Tóték), a cseles komorna (Dorina), a

vágyakozó és vergődő hősnők (Csehov nőalakjai)

– a társadalmi hierarchiában betöltött szerep (Gertrudis, Édes Anna, Vizyné, Mathilde,

Bovaryné, Tóth Mari)

– a férfi–nő viszonyban betöltött szerep: Éva arcai (Az ember tragédiája), Júlia, Nóra,

Móricz nőalakjai (a „Boldogasszony és a Szépasszony); a perdita (Reviczky, Ady,

Baudelaire), Tóth Mari „szerepváltása”, a „szingli (pl. Bridget Jones).