Mit irjak a kadar korszak tarsadalmi problemairol?

A pártállam puha diktatúrája időszakában Magyarországot gyakran a szocialista tábor „legvidámabb barakkjának” nevezték, összehasonlítva más szocialista országok keményebb diktatúrájával, de hívták „gulyáskommunizmusnak” is a korszak élhetőbb körülményeire utalva. Mivel a pártvezetés úgyis a beleszólásuk nélkül hozta a döntéseket, a nép elfordult a politikától.

Én ebben a korszakban nőttem fel, egzisztenciális (munka, lakás stb) gondjaim nem voltak, de mégis tapasztalni lehetett, hogy bizonyos körök más jogosítványokkal rendelkeznek, mint a többség. A protekció és korrupció itt is fel lelhető volt. Tapasztalni lehetett a gyáron belüli munkanélküliség tényét, de beszélni nyiltan nem lehetett róla. Tilos volt megkérdőjelezni a szovjet megszállás tényét, a proletárdiktatúra szükségességét. Egyre jobban kiterjedt a lakosság titkosszolgálati megfigyelése, nőtt a besúgóhálózat, noha az NDK-beli szintet sohasem érte el. Tudok olyan esetről, amikor a titkosrendőrök jelenlétében egy nem létező "nulla" eredményt írtak az egyik hallgató évvégi bizonyítványába, majd gondoskodtak annak megsemmisítéséről.

Az érett Kádár-rendszert a „gulyáskommunizmus” jellemezte, mert 1956 miatt stratégiai kérdésnek tekintették a hétköznapi szintű elégedettséget, ezért igyekeztek bármi áron, akár fenntarthatatlan módon is növelni az életszínvonalat. Üdülők és szállodák épültek, általánosan elterjedt a nyaralás lehetősége. Korlátozottan engedélyezték a külföldi (akár nyugati) utazásokat: három évenként lehetett ilyen irányú kérvényt benyújtani, amit a hatóságok vagy engedélyeztek vagy elutasítottak. Tudok olyan esetről, hogy az adott illetőnek tíz éven keresztül folyamatosan el volt utasítva a kérvénye. És tudok olyan esetről is, amikor az elsőfokú bíróság számolási hibával juttatott egyeseket indokolatlan előnyhöz a másikkal szemben, mert az nem volt párttag. Ugyan lassú ütemben, de fejlődésnek indult a közlekedés és a távközlés is.

A fejlődésnek nagy ára volt. Az ország gazdaságilag eladósodott, fokozatosan nyugati függésbe került. A KGST 1973-ra képtelenné vált tovább elegendő segítséget nyújtani, elsősorban az ebben az évben kirobbant olajválság miatt. Noha a kádárista vezetés ideológiájában élesen szembehelyezkedett a nyugattal, a pártvezetés 1973-tól kezdve rendszeresen kapitalista országokból származó – elsősorban japán – banki hiteleket vett fel a gazdasági hiány pótlására. Ez a fajta kettős beszéd egészen a Kádár-rendszer bukásáig fennmaradt. Elsősorban nyugati újságírók hatására terjedt el Magyarország ezen évei légkörének megjelölésére a legvidámabb barakk kifejezés.