Ki tudnátok fejteni bővebben az alábbi József Attila idézetet?

"belehal, aki él" - végeredményben nehéz vele vitatkozni, hiszen tény:

1. az tud meghalni, aki él. A halottak per definitionem erre nem képesek. Tehát mondhatjuk, hogy a szerelembe meghalásnak szükséges feltétele, hogy a szerelmes illető éljen.

2. de elégséges feltétele is a szerelem a halálnak? Úgy tűnik, mert ha logikailag nem is tudjuk levezetne, minden jel arra utal, hogy aki szerelmes, az idővel meg is hal. Arról meg ugye nem beszél József Attila, hogy a szerelembe esés és a halál között mennyi idő telhet el.

3. ugyanakkor ha a boldogság iránti vágyat egy falat kenyérhez hasonlítjuk, az kellemetlen helyzetbe hozza a lisztérzékeny embertársainkat. Meg nem is tűnik jó hasonlatnak: nem mindig vagyunk éhesek, de szintem indig boldogok szeretnénk lenni.