Homérosz Odüsszeiáról kell fogalmazást írnom, tudnátok segíteni? (többi lent)

Szia !

Thélemakhosz csecsemő volt még, amikor az apja, Odüsszeusz elindult a trójai háborúba.

Öt-hat éves kisgyerek lehettem, amikor először szembesültem azzal a ténnyel, hogy apám nincs mellettünk.

Folyton anyámat kérdezgettem, hol van, mikor jön haza?

Ki ő, miért van távol tőlünk, meddig kell várnom, hogy hazatérjen?

Anyám természetesen koromnak megfelelően avatott be az igazságba, elmesélte, hová ment az apám, mit csinálhat éppen ? Azt is elmondta, a görögöknek nagy szükségük van leleményességére, eszére, hogy Trójában győzhessenek.

Később már tudtam, apám Ithaka királya, míg ő távol van, az országot nem kormányozhatta, nem tarthatott rendet a háza körül sem.

Nagyon hiányzott !

Ahogy cseperedtem, azt is látnom kellett, hogy anyám egyre szomorúbb, egyre reménytelenebb, semmit sem tudtunk apám sorsa felől.

Az évek gyorsan repültek, a házunkat pedig ellepték a kérők, akik apám távollétében anyám kezére pályáztak. Nap mint nap a palotában vendégeskedtek, ettek-ittak, mulattak, követelőztek, anyám válasszon végre közülük.

Csak hű szolgáink voltak mindvégig mellettünk, ők vigasztalták a királynét s tartották a lelket bennünk.

Anyám túljárt a kérők eszén, azzal áltatta őket, ha menyasszonyi fátyla elkészül, akkor választ férjet közülük.

Amit azonban nappal megszőtt, éjjel lebontotta, elfejtette, így a fátyla szövésével lassan haladt.

Komolyan tartottunk tőle, ha még soká nem érkezik haza apám a trójai háborúból, vagyonunk "ebek harmincadjára" kerül, azaz a kérők felélnek mindent, s mi semmit sem tehetünk.

Én még fiatal voltam hozzá, hogy hallgassanak rám, nem volt hatalmam felettük.

Elűzni sem tudtam volna őket, anyám gyenge nő létére csak abban reménykedett, Odüsszeusz hűségesen kitart mellette, s hamarosan visszatér, hogy rendet tegyen a házában és az országban.

Az évek múltak, semmi hírt sem kaptunk apámról.

Húsz év telt el, tele aggodalommal, kétségekkel, viszontláthatom-e valaha ? Megismerhetem-e, találkozhatom-e vele, megölelhetem-e még az életben ?

A reménytelen várakozást végül megelégelve, úgy döntöttem, hiszen felnőtt férfivá értem, elérkezett az idő, hogy keresésére induljak.

Nagyjából így kellene hozzáfogni, megírni, biztosan Neked is van számtalan ötleted még, nem tudom kell-e tovább follytatni a történetet ?