Tudnátok pár infót mondani Ady Endre istenes verseiről?

Ady vallásos, protestáns szellemben nevelkedett, de modern ember volt, akiben nagyon erős kételyek éltek. A tételes vallásosságot elutasította, ugyanakkor nem jutott el az ateizmusig. Az 1908-as Az Illés szekerén kötetben jelenik meg először az istenes versek ciklusa, és ettől kezdve minden kötetben külön ciklust alkotnak. A Sion-hegy alatt (1908) című vers az ellentétek, ellentmondások verse. A vers másik szintje a beszélő személye. Istent kegyes öregúrnak nevezi. Az Istennel találkozó felnőtt ember gyötrődik és kínlódik, mert nem tudja megszólítani az Urat. A gyermekkori istenképzet (jóságos, öreg bácsi) komikus, ugyanakkor a beszélő kétségbeesetten kutat emlékezetében a „gyermeki ima” után, mellyel megszólíthatná az „arcát bekönnyező” Istent. A Hiszek hitetlenül Istenben (1910) című költemény A Minden-titkok versei kötet Az Isten titkai ciklusában szerepel, és a kötet, valamint a ciklus címében is jelzett, sőt a vers végén külön nyomatékot is kapó titokzatosságra épül. Az egyes szám első személyű lírai alany válságos állapotban van. A versnek nincs tere és ideje, a szövegből nem derül ki, hogy pontosan ki a beszélő, milyen tavalyról és mostról beszél, hol áll meg „mint alvajáró”, mitől, miért beteg. A sok bizonytalansággal szemben nagyon is egyértelmű értékfogalmak állnak (szépség, tisztaság, igazság, jóság, Isten, Krisztus, Erény). A paradox figura etymologica(„Hiszek hitetlenül”) fejezi ki a beszélő alapvető viszonyát e fogalmakhoz. Ő a fontos, ő a „titkok titka”, de még önmagánál is „nagyobb titok” a benne élő elemi vágy ezen értékek megtalálására. Az istenkeresés mélypontjáról való elmozdulás verse a mű. A lírai én nem tagad, nem lázad, nem kételkedik, de még nincs tisztában hitével, Isten jelentőségével életében, hisz még magát sem ismeri. Az „imává váló cifra semmiségek”, a múlt (tavaly) és a jelen (most) szembeállítása jelzik az elmozdulást, a hithez, Istenhez való viszony megváltozását.