Miért fontos az irodalom?

Az irodalom a nemzeti önismeret fontos tényezője.

Ha nyelvészeti szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor a különböző értelmező szótárak és lexikonok oldalain más és más meghatározásokat találunk az irodalom címszó alatt.

Például a Tolnai Nagylexikonban található meghatározás: az emberi szellem törekvése önmagának a nyelv útján való kifejezésére. Van világirodalom, nemzeti irodalom, aszerint, hogy az emberiség v. egy nemzet irodalmi munkájáról beszélünk; van szakirodalom a különböző tudományok és ügyességek köréből. Idetartozik a le nem írt, csak szóhagyomány útján terjedő irodalom, vagyis a népköltészet is. Az irodalomban valósul meg leginkább egy nép v. az emberiség szellemi közössége. A szorosabban vett irodalom körébe a költészet minden ága, a történelmi, szónoki és filozófiai irodalom tartozik, mert ezekben fejeződik ki leginkább egy-egy nép szelleme, hagyománya és aspirációja.

A Révai Nagy Lexikonban azonban a következőt találjuk: az emberi szellem élő szóval előadott v. írásba foglalt műveinek bizonyos összessége (Beöthy Zsolt meghatározása). Bizonyos összessége, mert nem tartozik az irodalom fogalmába minden írott mű, csak az, mely az olvasók nagyobb köréhez maradandó hatással kíván szólani. Noha az irodalomnak nem lényeges jegye az írásba foglaltság, mert beletartozik a népek íratlan ősköltészete s a mai népköltés is, sőt virágozhatott az irodalom az írás feltalálása előtt is, de ez az írásba nem foglalt irodalom egyrészt csak a költészetre szorítkozik, másrészt az irodalom fejlődésének igazi alapja az írás, mely megadta a prózai irodalom létfeltételeit, s a könyvnyomtatás, mely azokat kifejlesztette. E két meghatározás is jól példázza, hogy az irodalom, mint fogalom, minden részletre kiterjedően nem határozható meg egyértelműen, de nagy vonalakban igen. Például mindkét lexikon szerint az irodalom kapcsolódik az emberi szellemhez. Mindkét meghatározás többféle irodalomról beszél (világ-, nemzeti, szak-, történelmi, szónoki, filozófiai, stb.). Tehát nagy vonalakban az irodalom egy olyasféle eszköz az ember számára, amellyel kifejezheti érzéseit, leírhatja és közzéteheti ismereteit, és megőrizheti hagyományait. Fontos kiemelni ebből az összegzésből a "kifejezheti" szót.Minden éremnek két oldala van. A világban mindent alapvetően kétféle szempontból lehet megközelíteni: külső, és belső szemszögből. Persze, e két megközelítési mód még számtalan másikat rejt magában (például az irodalmat, mint szót, pusztán nyelvészeti szempontból megközelítve egy külső szemszögből vizsgáltuk a kérdést). Nézzük meg, hogyan is fest az irodalom képe belülről. A későbbiekben világosan látszódni fog, hogy az irodalom ebből a belső szemszögből nézve mindig mást jelentett, és e jelentést az adott környezeti és társadalmi körülmények határozták meg.

Kazinczy, és nyelvújító társai az irodalom lényegét annak tekintették, hogy visszaadják egy nemzet öntudatát, és felszabadítsák az elnyomás alól. Vörösmarty és Kölcsey a Szózat és a Himnusz írói is e célból alkottak, jóllehet kimagaslóan művészi formában. Petőfi verseivel feltüzelte a népet, és forradalomra buzdította őket. Arany a Walesi bárdok című versében fejezi ki ugyanezeket az érzelmeket. Ezek az írók is életük középpontjába helyezték az irodalmat, de szolgáltak vele. Mindehhez persze szükség volt arra a társadalmi rendszerre és az elnyomásra, ami azokban az időkben volt.

Végül megvizsgálom én, mint diák, akinek az a feladata, hogy ezt a kérdést megpróbálja megválaszolni. Egyszerre sok mindent jelent az irodalom: tantárgy, sok-sok tétel, érettségi, tanítási órák, stb. Ezek a dolgok ugyanúgy az irodalom köré csoportosulnak, mint azok, melyeket ezeken felülemelkedve találok: szépség, művészet, kihívás, eszköz, forrás. Hiszen miután az ember elolvas egy jó regényt, vagy egy verset, számtalan dolog kapcsolja majd hozzá. Először is eszébe villan, hogy milyen szépen írta meg, ábrázolta ezt a képet az író. Micsoda művészet. Előtörnek gondolatok, az ember elkezd álmodozni, majd végül újra visszacsöppen a valóságba. És megjelenik a kihívás, hogy vajon én, mint olvasó, tudnék –e hasonló színvonalú művet alkotni. Mert egy szép alkotás után mindenkiben felsejlik ez a vágy, hogy így tudjon írni, vagy így tudjon valamilyen hangszeren játszani, vagy így tudjon festeni, ahogy azt a művész tette, aki ezeket a gondolatokat felébresztette benne. És végül ez az olvasó diákká változik, és az irodalmat sokféle módon használja fel ahhoz, hogy tanulhasson. Hiszen ha meggondoljuk, a nyelvészeti meghatározásból kifolyólag az irodalom volt az, amely lehetőséget teremtett arra, hogy megörökítsünk dolgokat. Mint ahogy ha nem lenne matematika, nem tudnánk modellezni a világ természettudományos jelenségeit, úgy hogyha nem létezne az irodalom, nem tudnánk megérteni a történelem miértjeit, sőt, még a tudományos jelenségekre adott magyarázatainkat sem tudnánk mások számára is közzé tenni.

Rövidítem:

Egyszerre sok mindent jelent az irodalom: tantárgy, sok-sok tétel, érettségi, tanítási órák, stb. Ezek a dolgok ugyanúgy az irodalom köré csoportosulnak, mint azok, melyeket ezeken felülemelkedve találok: szépség, művészet, kihívás, eszköz, forrás. Hiszen miután az ember elolvas egy jó regényt, vagy egy verset, számtalan dolog kapcsolja majd hozzá. Először is eszébe villan, hogy milyen szépen írta meg, ábrázolta ezt a képet az író. Micsoda művészet. Előtörnek gondolatok, az ember elkezd álmodozni, majd végül újra visszacsöppen a valóságba.