Mik a reneszánsz és a humanizmus jellemzői?

A reneszánsz stílust hagyományosan a polgári réteg megerősödéséhez szokták kötni, hiszen a művészetben megjelenő jelentős szemléletváltás egybeesik avval a társadalmi és gazdasági folyamattal, aminek lényege a kereskedők és iparosok, és evvel együtt a városok szerepének megnövekedése. A reneszánsz megjelenése helyileg Itália városaihoz, időben pedig a 14-15. századhoz köthető. A szemléletváltás egyik forrása az ókori kultúra Itáliában a műemlékeken, a romokon keresztül a mindennapokban is jelenlévő hatása, innen ered a stílusirányzat elnevezése is: a francia renaissance újjászületést jelent. A másik forrás a gazdasági és társadalmi élet átalakulásával együtt járva a természet teljesebb megismerésének igénye, a vallásos világmagyarázatok háttérbe szorulása. Az új világkép tehát részben a humanizmuson, vagyis az emberközpontúságon, részben pedig a természetben (is) megfigyelhető változások magyarázatának igényén alapult.A reneszánsz sajátos vonásai közé tartozik azonban, hogy az újonnan megjelenő tudományos érdeklődés nem vált el a művészetektől. A híres itáliai műhelyekben a festészet és szobrászat mellett szükségszerűen foglalkoztak anatómiai megfigyelésekkel, a festékek kikeveréséhez szükséges kémiával. Gondoljunk csak az egyetemes gondolkodás és művészet egyik kiemelkedő alakjára, a polihisztorok közé sorolt, szerteágazó érdeklődésű és műveltségű Leonardo da Vincire. A tudományok és a művészetek elválása a csillagászat előtérbe kerülésével a 16. század végétől kezdődött igazán. A képzőművészet tehát a reneszánsz kori ember számára a természet kutatásának és megismerésének egyik eszköze lett. Hiteles valóságábrázolásra törekedtek, ehhez tanulmányozták az emberi és az állati test felépítését, működését, a tárgyak és élőlények térbeli ábrázolásának lehetőségeit (perspektíva) - és nem ragaszkodtak egy művészeti ághoz: festőként, szobrászként, grafikusként, fémműves ötvösként egyaránt kiváló teljesítményt nyújtottak többen is.