Tudnatok irni 3 tortenetet amely a II, III, IV, parancs ellen vetkez?

II. Egyszer GTA-t játszottam. Már majdnem sikerült teljesíteni azt a négeres küldetést, de aztán jöttek a rendőrök, és lelőttek. Elkezdtem káromkodni, de úgy, hogy még egy matróznak is becsületére vált volna. Azonnyomban agyonsújtott Isten szent villáma, és mikor magamhoz tértem, Isten színe előtt találtam magam. "Megszegted a parancsot!" - dörögte. "Mars a pokolba!" Ledobtak az alvilágba, ami úgy nézett ki, mint Mehrunes Dagon birodalma az Oblivionban. Egy xivilai éppen burgonyát aprított egy üstbe. "Mit főzöl?" - kérdeztem. "Téged, hülyegyerek" - felelte a xivilai, majd beledobott az üstbe. Ez a sorsa annak, aki káromkodik.

III. A farizeus nagyanyám azt akarta, hogy menjek templomba, de én inkább elmentem a Cradle of Filth koncertre. A koncert alatt nagy vihar kerekedett, és agyonsújtott Isten szent villáma. Megint a pokolban kötöttem ki, ahol a xivilai már főzte a gulyáslevest. "Megint te vagy az?" - morogta. "Na, hopp bele az üstbe." Ez a sorsa annak, aki nem megy templomba.

IV. "Szia, anyu, megjöttem", mondtam, ahogy beléptem az ajtól. "Mi az, hogy szia" - hűlt el anyu. "Az én időmben a gyerekek soha nem beszéltek ilyen tiszteletjenül az édes szüleikkel!" Pánikba estem, hogy megint a pokolban fogom végezni. "Há, há, csak hülyéskedek," mondta anyu. "Szia."

A második parancsolat ellen akkor vétkezek, amikor bármilyen tárgyat, anyagi dolgot, időtöltést, személyt fontosabb helyre teszek mind Istent. Tudom, hogy Isten teljes mértékben megérdemli az első helyet az életemben, de mégis sokszor észreveszem, hogy a pénz, az anyagiasság, a kényelem miatt sokszor hátrébb szorul. Ilyenkor nem vagyok boldog, és érzem, hogy nem telnek olyan tartalmasan és értékesen a napjaim mint ahogy azt Isten elképzelte.

A harmadik parancsolat ellen akkor vétkezek amikor csak úgy ni ejtem ki azt, hogy Isten, Istenem, Jézusom... nem megszólítom Őt ilyenkor, vagy beszélek valakinek Róla, csak hiába kiejtem a nevét. Ezt úgy képzelem mintha valaki hajtogatná a nevem, de nem akar tőlem semmit és másoknak se mond rólam semmit, egyszerűen csak feleslegesen ejti ki a nevem.

A negyedik parancsolatot nagy áldásnak tartom Isten részéről, nyugalom nap.(persze a többi parancsolat is az, mert védnek minket). Ilyenkor több időt tudok fordítani Isten szavára, testvéreimre, családomra, a kikapcsolódásra...

de tudatosan harcolnom kell azzal, hogy legalább ezen a napon még a gondolataimból is kizárjam az anyagiasságot, a pénzszerzést, a tervezgetést... ezen a napon nyugi van, és szeretném ezt élni, a hét legalább egy napján.