Valaki, aki ért a verselemzéshez, megmondaná, hogy miről szól ez a két vers?

Az egyik:

Závada Péter

BOLDOG ÓRA

16h–20h-ig korsó Soproni 190 HUF

Élek, s ez ritka alkalom.

A fény kisujjnyi, törtfehér

sugár a kerti asztalon.

Tán megjössz, mire körbeér.

E nyári kert az árnyaké.

Nyugodt ez így ma. Gondolom.

A fény, akár az árpalé

szivárog át a lombokon.

Ma mégse jössz. A sarkon állsz.

A nap korongja fölragyog:

ezernyi égi vaskohász

locsolja szét a sörhabot.

Tudom, hogy ez nem épp vidám:

e nemjövés, ez ócska szesz

– élek, s ez nem az én hibám.

Ígérem, orvosolva lesz.

A másik:

Závada Péter - Ahol megszakad

Kémlelni meg-megvillanó eget.

Fraktálokat: belül hány új határ van.

Utazni, venni villamosjegyet,

állni órák huzatában.

Belőled magamba áthallani

egy s mást - pár ködös képem, másom nincsen.

Kopottas portré, lámpa - asztali -,

köldökzsinór - nincs hová kifeszítsem.

Anyajeggyel az életvonalon

ingázni, leszállni a tragédiáknál.

Ahol megszakad, filccel folytatom:

megrajzolom bőr drapériáját.

Lemodellezni egy-egy érzeten,

hogy tűnik hús-vér valóság léggé

- mint teherdaru, csóválom fejem:

tán nem szerettelek. Vagy nem eléggé.

Azért ebbe a kategóriába írtam, mert tudom, hogy a legtöbb felhasználó csak itt nézi a kérdéseket (:D) és mert nagyon-nagyon fontos lenne. Előre is köszönöm a(z értelmes) válaszokat.