Szerintetek melyik idézet illik a legjobban ide?

A házi feladatom az, hogy egy novella elejére és végére kell odaillő idézetet találnom. Dióhéjban a novella arról szól, hogy a bűneink és a régi fájdalmak lassan megölnek minket. A főszereplője a novellának egy huszas éveiben járó srác, aki öngyilkos akar lenni, mert nem bírja elviselni a fájdalmat, és a régi emlékei újra előtörnek belőle.

Nos, én már találtam idézeteket, de nem tudom, melyik lenne a legjobb az elejére meg a végére. itt vannak:

Az idő tényleg minden sebet begyógyít, de sokszor csak a sírban, s míg élünk, valamennyi mindig velünk marad a fájdalomból, úgy éget, hogy tekergünk, forgunk, hátha lerázhatjuk. És miközben tekergünk, más emberré válunk.

Nem fejlődhetsz, ha állandóan azok a dermedt pilanatok határoznak meg, amelyekhez folyton visszatérsz. És ha nem fejlődhetsz, nem is élsz.

Az ember emlékekből áll. Ennyi vagyunk. Egy-egy rabul ejtett pillanat, egy hely szaga, jelenetek újra- meg újrajtszva egy kis színpadon. Mi magunk is emlékek vagyunk, történetekre fűzve - amiket elmesélünk magunknak magunkról, miközben átesünk életünkön a holnapba.

Az emlékezet tesz bennünket azzá, amik vagyunk. Pillanatok és érzések borostyánba ragadva, értelemszálakon felfüggesztve. Ha valakit megfosztunk az emlékeitől, mindenétől megfosztjuk.

Minden ébren töltött órában éreztem ezt fájdalmat, amely egyre nőtt - növekedett, ahogy az emléket forgattam a kezemben. És újra meg újra visszatértem hozzá, ahogy a nyelvünk keresgéli mindhiába a kihúzott fogat.

Az emlékek minen nappal egyre nehezebbek lesznek. Minden nap lejjebb húznak egy kicsit. Magad köré tekered őket, egyszerre csak egy szálat, és a saját szemfedődet szövöd meg velük, saját magadnak készítesz gubót, és szép lassan megbolondulsz benne.

Az út végtelen, de mi nem: elhasználódunk, megtörünk. Az idő mindenkit másképp változtat meg. Egyeseket megkeményít, eszesebbé tesz, egy bizonyos pontig. (...) De legvégül a gyengeség, és a csüggetegség következik.

Veszélyes dolog a memória. Addig hánytogatod magadban az emléket, míg már minden felületüket, szögletüket ismered, és mégis rá-rábukkansz egy élre, ami megvág."

melyik legyen az elejére és melyik a végére?