Szabó Lőrinc elemzés?

Láttuk már, hogy milyen szerepe van a folyónak és az örvénynek-forgónak a mű szerkezetében. Itt a „dermedt víz” és a jég lehetővé teszi, hogy a versben megjelenített szubjektum a folyó felszínén mozogjon, ismeretlen terek felé, s hogy az átlátszó jégen át kívülről szemlélje a folyó belső világát.

A szavakkal való viszonyban a vers képszerkezete pontos mása annak a folyamatnak, ami tematikus szinten a szavakban való csalódáshoz vezet. A kiinduló „tétova korcsolyázás” hasonlítódik a repüléshez, majd a hasonlat mindkét oldala összegződik a „kacsáztam” köznyelvi metaforában: „úgy haladtam, mint a kacsa”; „a kacsa tud repülni”. (A „kacsázás” visszatér még a 46. és a 48. versben is.) A „kacsáztam” metafora egyenes folytatása a két szint összeolvasztásaként a „szárnyamat” kifejezés, amely viszont a következő pillanatban lefokozódik: „(a kabátomét)”, és egyben ismét átkerül a mindennapi figuratív nyelv szintjére: a „kabát szárnya” szintén köznyelvi metafora. A „szárnyamat” kifejezésig tehát a kép a figurativitás fokozódásával jellemezhető, attól kezdve a mozgása ellentétes irányú, de ugyanakkor magában foglalja az addig felépített képi világot. Ezután egy újabb hasonlat következik: „kevély vitorlaként”, majd ismét a valóság síkja: „széttártam”, aztán az egész addigi képfolyamat értelmeződik metaforikusan: „repülés volt ez is”, végül pedig kiderül ennek a metaforának a kép egésze viszonylatában való metonímia-volta: „a repülés mámora”. A képsorozat tehát a „valóságtól” halad az absztrakt felé, majd egyszerre kerül vissza a „valóság” szintjére és őrzi meg képjellegét: a kép tudatosítja saját tartalmát és annak fiktív voltát.[52] Másként fogalmazva, nyelvi leképezése ez a szavak+jelenségek+képzelet viszonyból a képzelet kiirtása folyamatának, hogy aztán a szó újra absztrakttá válhasson, a tudott fiktivitás módján. S ebben az utolsó fázisban: „repülés volt ez is (…) a repülés mámora” megfigyelhetjük a sajátos Szabó Lőrinc-i magyarázó-pontosító technikát, ahogy ragaszkodik ahhoz, hogy a felépített kép és az ábrázolt „valóság” viszonya egyértelmű legyen, azaz hogy a szó fik­tivitásának valamilyen szinten mégis legyen referenciális jelentése.

Ezt kéne úgy kibővítenem, hogy elérjem a 2 oldal terjedelmet.