Segítettek megírni? A felszín alatti vizek jellemzése és gazdasági jelentőségük!

Felszín alatti vizek: A földkéreg hézag-, üreg- és pórusrendszereit kitöltő vizek.

Felszín alatti víz: minden, a föld felszíne alatt a telitett zónában elhelyezkedő víz, amely közvetlen érintkezésben van a földtani közeggel.

A felszín alatti vizeket a tároló kőzet és a felszínnel való atmoszférikus kapcsolat alapján négy fő csoportba soroljuk

a) talajvíz,

b) parti szűrésű víz,

c) rétegvíz (porózus tároló kőzet vize),

d) hasadékos tároló kőzet vize (főként karsztvíz).

Talajvíz a felszín közelében lévő legfelső porózus vízadó képződményben tárolt víz, amelyre számottevően hatnak a meteorológiai tényezők, ezért fizikai (pl.: hőmérséklet) és kémiai paraméterei az évszakoknak, hidrológiai ciklusoknak megfelelően változnak, változhatnak. Talajvíz porózus és repedezett kőzetekben egyaránt előfordulhat. A talajvíztükör elhelyezkedése szerint, szabadtükrű és nyomás alatti talajvizet különböztetünk meg.

Parti szűrésű víz: a felszín alatti víz sajátos fajtája, a törmelékes folyóvízi üledékben tárolódó víz. A felszíni vízfolyást övező, azzal közvetlen kapcsolatban lévő víztartó porózus kőzetek rétegeiből felszín alatti vízkivételi eljárásokkal kitermelt víz. A termelt víz elsősorban a folyóból, kisebb mértékben a környező háttér felszín alatti vízéből származik. A vízminőséget a háttérből származó utánpótlódás döntően befolyásolja.

Rétegvíz: A rétegvíz elhelyezkedhet a porózus kőzet pórusaiban, réseiben és hasadékaiban. A rétegvizeket leggyakrabban a víztartó rétegben uralkodó nyomás alapján osztályozzuk, vagyis, hogy a víz nyugalmi szintje a terepszinthez képest hol található. Ha a rétegvíz nyugalmi szintje a felszín alatt van negatív, ha a felszín fölött van pozitív rétegvízről beszélünk.

Hasadékos tárolókőzet vize (pl. karsztvíz): hasadékvíznek nevezzük a hasadékos kőzetek repedéseiben, hasadékaiban, üregeiben tárolt és mozgó vizet. A hasadékos kőzet lehet nem karsztosodó (vulkanitok, metamorfitok) vagy karsztosodó (mészkő, dolomit).

A felszín alatti víz alkotja a világ legnagyobb édesvíz tartalékát, ez teszi ki a világon rendelkezésre

álló édesvíz több mint 97 %-át (a gleccsereket és a jégsapkát nem számítva). A fennmaradó 3

%-ot főként a felszíni vizek (tavak, folyók, vizes élőhelyek) és a talajnedvesség teszi ki. A közelmúltig

a felszín alatti vizek főként az ivóvíz célú felhasználás révén kaptak fi gyelmet (pl. az Európai Un-

ióban a lakosság körülbelül 75 %-ának vízellátása a felszín alatti víztől függ), elismerve azt is, hogy ez fontos erőforrás az ipar (pl. hűtővíz) és a mezőgazdaság (öntözés) számára is. Azonban egyre

nyilvánvalóbbá válik, hogy a felszín alatti vizet nem szabad csupán vízellátási tartaléknak tekin-

teni, hanem környezetvédelmi értéke miatt is védeni kell. A felszín alatti víz alapvető szerepet

játszik a hidrológiai ciklusban, kritikus szerepe van a vizes élőhelyek és a vízfolyások fenntartásában és puff erként szolgál a száraz időszakokban. Más szavakkal a felszín alatti víz biztosítja a felszíni

vízrendszerek alap hozamát (azaz azt a vizet, ami egész évben táplálja a folyókat), melyek nagy

része vízellátási és rekreációs célokra kerül hasznosításra. Európa szerte számos folyóban az éves vízhozam több mint 50 %-a származik felszín alatti vízből. A kis vízhozamú időszakokban ez a

szám 90 % fölé is emelkedhet és ennélfogva a felszín alatti víz állapotromlása közvetlen hatással

lehet a kapcsolódó felszíni vizekre és a szárazföldi ökoszisztémákra. Mivel a felszín alatti víz lassan mozog a talaj felszíne alatt, az emberi tevékenységek hatása

hosszú ideig érzékelhető. Ez azt jelenti, hogy a néhány évtizede történt szennyezés – származ-

zon az akár a mezőgazdaságból, az iparból vagy egyéb emberi tevékenységből – még ma is veszélyeztetheti a felszín alatti víz minőségét és ez egyes esetekben továbbra is fennáll majd több eljövendő generáció

esetében. A múlt öröksége világosan látható a nagy méretű szennyezett területeken, mint például az ipari vagy a kikötői

területeken, ahol nehéz vagy akár lehetetlen a modern technológiák, és az állami és/vagy magán pénzforrások arányos

felhasználásával e területek gyors megtisztítása a szennyeződéstől. Ezen kívül a szennyeződések helyrehozása terén az

elmúlt 20 év során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az összes szennyezőanyag teljes eltávolítása a legtöbb esetben

nem volt lehetséges, valamint, hogy a szennyező források, még ha részlegesen eltávolításra is kerültek, továbbra is hosszú

időn át bocsátottak, bocsátanak még ki szennyezést (azaz több generáción át). Emiatt első helyen a szennyezés megelőzésére

kell összpontosítani.

Másodsorban, mivel a felszíni vízrendszereket a felszín alatti víz táplálja, a felszín alatti víz minősége végül a felszíni vizek

minőségében tükröződik. Más szavakkal az emberi tevékenységnek a felszín alatti vízre gyakorolt hatása végső soron hatás-

sal van a társuló vízi ökoszisztémákra és a közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémákra, ha az úgynevezett természetes

hígulási reakciók, mint például a felszín alatti biológiai lebomlás nem elegendők a szennyező anyagok eltávolításához.

Végül a felszín alatti víz egy „rejtett erőforrás”, amely mennyiségileg sokkal jelentősebb mint a felszíni víz, de nehéz

megközelíthetősége miatt a szennyezés megelőzése, a monitoring és a helyreállítás nehezebb, mint a felszíni vizek es-

etében. Ez a „rejtett” jelleg nehézzé teszi a szennyezések hatásainak megfelelő lokalizálását, jellemzését és megértését. Ez

gyakran a kockázatok és a terhelés mértékére vonatkozó tudatosság és/vagy bizonyíték hiányát eredményezi. A legutóbbi

jelentések azonban azt mutatják, hogy a háztartási, mezőgazdasági és ipari forrásokból származó szennyezés az egyes

területeken történt előrehaladás ellenére még mindig jelentős probléma, egyrészt közvetlenül a kibocsátások (szennyvíz

kibocsátás), közvetve a nitrogéntartalmú műtrágyák és rovarirtók terjedése révén, másrészt pedig a régi szennyezett ipari

területekről vagy hulladéktárolókból történő kimosódás révén (pl. talajfeltöltések, bányák, nehézipar stb.).