Odüsszeia: Hogyan éltük túl a szirén kalandot?

Ha O. társa nevében kell írni, kezdhetnéd talán valahogy úgy, hogy mennyit hallottak már a szirének énekéről, de a hatásáról is, és O. nem akart kockázatot vállalni, ezért viasszal szépen betömte a fületeket. Megfoghatod onnan, hogy nem örültél neki, mert nagyon szeretted volna hallani a csodaszép dalukat, talán még egy kicsit haragudtál is O.-ra, mert bezzeg ő nem dugott viaszt a fülébe. Igaz, azt nem irigyelted tőle, hogy jó erősen odakötöztette magát az árbochoz (vagy akármihez, ennek inkább nézz utána), aztán amikor láttad, hogy mennyire vergődik a kötelek közt, hogy szabaduljon, már nem is irigyelted annyira, mert elképzelted, hogy bármily csodás is az ének, milyen fájdalommal járhat, ahogy a köteleit rángatja, stb...

Több mint harminc éve olvastam, nem emlékszem rá, O. mesél-e a társainak az élményről, de ha igen, azzal zárhatod, hogy tátott szájjal hallgattátok, vagy valami ilyesmi.

Sok sikert hozzája.