Érveléshez milyen irodalmi példákat tudnátok mondani ahhoz hogy az ember irányíthatja-e sorsát, illetve hogy lehet-e küzdeni a személyi boldogságért?

Jókai: Aranyember (Tímár Mihály kezébe veszi a sorsát - és Tímea hozományát - és gazdag üzletemberré válik, aki bármihez nyúl, arannyá válik.)

Stendhal: Vörös és fekete (Julien Sorell egyszerű parasztfiúból emelkedik/emelkedhetne a társadalom felső köreibe)

Mondjuk boldognak egyik sem boldog túlságosan, illetve előbbi végül rálel a boldogságra, de csak úgy, hogy eldob mindent, amit megszerzett. És végülis Julien is rálel a boldogságra, mikor sikerül eldobnia a nagyravágyását, ami egész életében nyomasztotta, és akadályozta, hogy megelégedjen azzal, amit elért/elérhet.