Kolcsey Ferenc Huszt leírás?

Csemegézz:

A Huszt című epigrammában a dicső múlttal szemben a költő jelenre hívja fel a figyelmet. A jelenben kell cselekedni, és nagy dolgokat kell véghezvinni. Az 1-4. sorig romantikusan színezett elbeszélés, az 5-8. sorban valóságos drámai jelenettel folytatódik. A régi dicsőség árnyalapjának szózata és tanításának szigora egy szállóigévé vált parancsban összegződik: “Hass, alkoss, gyarapíts: és a haza fényre derül”.

A történelmi körülmények: 1832-36-os országgyűlés felosztása, az 1830-31-es Lengyel felkelés vérbefojtása ismét újabb kétségbeesése taszítja Kölcseyt. Így a három költői korszak 1837-38 között ebben a hangulatban tart. Ennek a korszaknak jellemző verse: Zrínyi második éneke.

A cím konnotatív értelmű. A költő Huszt várával azonosítja a nemzetet, tehát a cím valójában implicit metafora.

Mivel két részből tevődik össze és a disztichon is fellelhető a műfaja epigramma.

Témának a költő a haza elmaradt fejlődését, a magyarok buzdítását választotta.

1831-ben íródott a vers, az akkori állapotokat mutatja be: „És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?”. Huszt várával azonosítja Magyarországot, tehát ez a vers helyszíne.

A lírai én jelenlétét bizonyítják a felszólítások és a „felém” határozószó. A költő, aki azonosul a lírai énnel arra figyelmezteti a magyarokat, hogy ne a múlt szépségeiről ábrándozzanak, hanem tekintsenek körül a jelenben és a jövőjüket építsék ki.

Szervező elv a metafora – Huszt várát azonosítja Magyarországgal.

Szerkezete 8 sorból álló szakasz, melynek nincs ríme, a legtöbb epigrammához hasonlóan. Két részre oszthatjuk: az első 4 sor és az utolsó 4 sor.

Az első rész Huszt várának helyzete bemutatásával kezdődik. A „bús” művészi jelző egyben megszemélyesítés is, a hely komorságát, szinte kísértetiességét fejezi ki a „csend”, „éjjeli”, „sír”, „rémalak” szavakkal együtt. A domináló kifejező módba, az leírásba, az elbeszélés is beágyazódik. Ennek a résznek a kulcsszava a „romok”, amely a vár történelmét foglalja magába: valamikor ékes vár lehetett, de ma már csak romok maradtak, nem alaptalanul. Hisz magától nem omlik le a vár ha jól karban van tartva. Ez a nép hibája és ezért is vonult sötét lepel alá Magyarország.

A második rész költői kérdéssel kezdődik, érzékelteti a „hazafi” hibásságát. E szakasz a magyar nép felé szól, szónokiasan kérdez és felszólít az ország érdekében. A régi idők dicsőítését hiába valónak tartja, ha a jelen romokban hever. Arra figyelmeztet, hogy ha nem cselekedünk most, a jövő borzalmaival kell szembeszállnunk. Ma már szállóigévé vált felszólítással fejezi be, amely számunkra is hasznos lehet: „Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül”.

[link]

Képzeld el, hogy este jársz ott.