Milyen hasonlóságok és különbségek fedezhetők fel az Iliászban és az Odüsszeiában megjelenő embereszménynél?

[link]

Az Odüsszeia szerzőjének értékrendjében a család, az otthon megtartó ereje sokkal előkelőbb helyen áll, mint a háború, a csata, legyen az akármilyen dicső.

Ha a két hős legfontosabb jellemvonásait szeretnénk összeszedni, akkor a következő eredményekhez jutunk. Akhilleusszal kapcsolatban ki lehet emelni a bátorságot, a szinte legyőzhetetlen katona erényeit, fegyverforgatói képességeit, kitartását, hősiességét. Ugyanakkor a háború tényével együtt járnak bizonyos negatívumok is, mint például a kegyetlenség (a 12 trójai ifjú feláldozása, Hektor holttestének meggyalázása) és a könyörtelenség (sokáig hiába könyörög az agg Priamosz Akhilleusznak fia tetemének kiadatásáért).

Meg kell jegyeznünk, hogy katonai képességeit, bátorságát sem méltányolhatjuk teljesen őszinte szívvel. Akhileusznak van ugyanis egy nagyon fontos tulajdonsága: anyjának köszönhetően sebezhetetlen (a sarkát leszámítva). Ez meglehetősen egyoldalú küzdelmeket eredményez a csatamezőn…

Odüsszeusz jellemét tekintve mást látunk. Az ő meghatározó tulajdonságai a leleményesség (egyik állandó jelzője is ez: „leleményes Odüsszeusz”), a kíváncsiság: hiába tartogat számára szinte kivétel nélkül minden helyszín valamilyen újabb borzalmat, benne mindig legyőzi a félelmet az érdeklődés a világ sokszínűsége iránt. Semmi esetre sem vádolható azzal, hogy híján volna a katonai erényeknek (elég csak a falóra hivatkozni). A különféle helyzetekben fizikálisan is kénytelen derekasan helytállni (például Polüphémosz, a küklopsz megvakítása, majd az ezt követő menekülés). A helyzet viszont árnyaltabb, mert azok a problémák, melyekkel hazafelé igyekezve szembekerül olyan horderejűek, amelyeket nem lehet egyszerűen nyers erővel megoldani: kreativitás, ötletesség, nyitottság szükséges hozzájuk.

Odüsszeusz cselekedeteit tervezés előzi meg, soha nem bízza magát a véletlenre. A küklopsz megvakítása előtt – kihasználva annak alacsony értelmi képességeit – „Senkise” álnéven mutatkozott be. Ennek az ötletnek az életét köszönhette ő is és a társai is, hiszen Polüphémosz hiába kiabálta, hogy „Senkise” bántotta, pont ezért nem siettek testvérei a barlangjához, hogy a segítségére legyenek. Amikor valami balul sül el, ott általában az emberi butaság és kapzsiság a vétkes, ilyen tulajdonságokkal pedig Odüsszeusz társai rendelkeznek. A butaság pellengérre állítása az eposz során folyamatosan jelen van, az alvilági kaland során Theirésziász is ezt említi, mint fő veszedelmet.

Akhilleusznak nincs különösebben szüksége ötletekre. Ő fizikai ereje és legendásan híres fegyverei segítségével akar mindenen felül kerekedni. Az ostrom sikerét nem támogatja stratégiai ötletekkel. Némileg leegyszerűsítve a problémát Akhilleusz a minél nagyobb pusztítást tartja a lehetséges legjobb megoldásnak. (Nem szabad elfelejteni, hogy a végső győzelem sem az ő, hanem Odüsszeusz érdeme, még ha ennek bemutatására az Iliászban nem is kerül sor.)